A bűnbánat emel, a bűntudat rombol. A pokol félelmével riogatni az embereket nem más, mint bűntudat keltése. Sokkal könnyebb valakit a pokol félelmével ijesztve fegyelmezni, mint a mennyország áldásaival a jóra édesgetni. Ezért aztán mondják sokan, pokol valójában nem is létezik, csak az ostobák fegyelmezése végett találták ki.
De nézz meg bármely vallásos vagy szellemi tradíciót, mindenütt érzékletes leírásokat találsz a pokolról, sőt a poklokról, a válogatott bugyrokról és szenvedésekről. A különféle bűnök szerint más-más szenvedések és gyötrelmek várnak az elvetemültekre, a kárhozat teológiai szüzséjét Nyugaton és Keleten hasonlóképpen gondolják el.
A tibeti buddhizmus egyik viszonylag új keletű, a XIX. századból való fadúc nyomatos forrása, a „Tanítás, amely képek segítségével mutatja be, hogy mely okok miatt születnek az élőlények a pokolba vagy a bolygó szellemek világába, és így az emberekben félelmet ébresztve a helyes útra kalauzolja őket” 136 bugyorral bíró pokolrendszert mutat be, a nyolc meleg főpokol mindegyike mellett 16-16 alpoklot, továbbá nyolc hideg poklot sorol fel. Ezen túlmenően rövid idejű poklok is léteznek a főpoklok bejáratai környezetében, innen hamarabb szabadulnak a lelkek.
Dante felső és alsó poklokról beszél, a bűnösök pedig a közönyösöktől s a gátlástalan szeretőktől és a habzsolóktól, az eretnekeken és istenkáromlókon át a gyilkosokig, korrupt tisztviselőkig és csalókig tart, legmélyebben az árulók és jótevőik ellen szegülők bugyraival.
Az indiai Bhágavata-hagyomány érdekes gondolata a Föld alatt húzódó, de fejlett civilizációjú és nagyfokú élvezeteket nyújtó bolygók sora: ezek a testi mámor, a gonosz szellemek, hulladémonok, varázslók és titánok, vagy kígyók szférái. Az igazi poklok ezután következnek, egyes források huszonnyolcat sorolnak fel, mások több ezer változatról beszélnek.
És hát milyen ez a pokoli történet? Éppen a földi jókat, az élvezeteket jutalmazzák keserves kárhozattal, bár leginkább a túlkapásokat és erkölcsi gyöngéket – a test örömeit, a szabadosságot, a gátlástalan érdekérvényesítést – honorálják válogatott szenvedésekkel.
A tibeti pokolvilágból alig van remény a szabadulásra, akár világkorszakokon keresztül bűnhődnek ott a lelkek, s ha az egyik bugyorból ki is jutnak, a másikban folytatódik a szenvedésük. A hindu pokolkép kicsit biztatóbb, ezek a poklok nem az örök kárhozat helyei. Amint letöltötte büntetését a lélek, folytathatja tovább életét, akár azon a szinten is, ahonnan a pokoli szenvedések közé került. A poklok szenvedései mentális és emocionális módon hatnak, nem fizikai testben.
Ez a gondolat arra utal, hogy a pokol nem feltétlenül egy bugyor valahol az alvilágban, hanem egy tudatsík. Akár belső poklokról is beszélhetünk, hiszen számtalanféle szenvedést él meg az ember testében és lelkében egyaránt, ehhez ítéletre, kárhozatra sincs szükség. Háromféle szenvedés sújtja a földi létezőket: a természeti csapások, az élőlények egymásra mért megpróbáltatásai és a testelme komplexumból fakadó személyes szenvedések. A belső gyötrelmek közé tartozik a félelem, gyűlölet, kapzsiság, a rosszindulat és féltékenység, az irigység és megvetés, a harag és a bánat vagy akár a szerelem. Nem kell az alvilágba leszállni ahhoz, hogy e belső kínok miatt pokoli szenvedéseket éljen meg az ember.
Akkor hát van pokol, vagy nincs pokol? Ha a fizikai helyet keresed, nem biztos, hogy megtalálod. Ha a mentális szférát keresed, ahol gyötrelmeid zajlanak, ahol megbűnhődsz minden hibádért és vétkedért, akkor a belső pokol már jobban meglelhető. Ha pedig a kozmikus igazságszolgáltatás helyét keresed, ahol a kiegyenlítődés zajlik, ahol a másoknak okozott szenvedés fejében hasonló helyzetet kell megélni, akkor ez a pokol nincs messzi attól a mennyországtól, ahol a jó tettek gyümölcseit élvezheted. Lehet, itt a Földön, vagy még inkább a gondolataidban van a pokol és a mennyország?