Képzeld el, ahogyan egy kellemes hajóútra indulsz. Pazar a hullámoknak engedelmeskedő hajó tánca, élmény elveszteni talpad alól a szilárd talajt, hogy a ringatózást élvezd. Mintha egy más közegbe jutnál, addig szilárd szárazföld, most egy képlékeny közeg. A vízről egészen másként mutatkozik a folyó, de a partja s a vidéke is, mintha megváltoznának a dimenziók. Vagy te változol?
Sokáig úgy érzed, a folyó sodrával halad a hajó, és egyre újabb tájakat látsz. Aztán hirtelen összetörik a kép, de nem zavar támad, hanem átrendeződnek a távlatok. Vagy te változol? Pszichedelikus élmény minden kémiai rásegítés nélkül? Vajon a víz teszi-e a folyót, vagy a medre? Víz nélkül nyilván száraz a meder, meder nélkül nem halad a folyó vize, állóvíz az, nem folyó.
Egyszerre megáll a hajó, és megindul a part. Lehet, hogy mindvégig egy helyben állt a hajó, csak a táj színfalai szaladtak el melletted? Mint egy kiegyenesített körhinta: nem lehet tudni, mi áll és mi mozog…
Rúmí, a nagy tudású tanító terjedelmes kézirataiból olvasott fel a körötte lévőknek, tanította őket. Egyszerre felbukkant egy szokatlan külsejű, idegen aszkéta, aki tisztelettudó érdeklődést mutatott a tanító iránt, s a könyvre mutatva megkérdezte:
– Mi ez?
Rúmí elnézően megmosolyogva az idegenről sütő tudatlanságot csak annyit mondott:
– Olyasmi, amit te nem értesz…
Erre az aszkéta kiragadta kezéből a kéziratos lapokat, s mindenki legnagyobb megdöbbenésére a kútba hajította azokat. A növendékek ugrottak, hogy mentsék, ami menthető, míg a mester csak állt lesújtva, elképedten. Nagy nehezen kiszedegették a lapokat a kút mélyéről, de egyre növekvő ámulattal látták, hogy a lapok sértetlenek maradtak, szárazon kerültek ki a vízből. Rúmí elképedve kérdezte:
– Mi ez?
Mire az aszkéta csak annyit válaszolt:
– Olyasmi, amit te nem értesz…
Gondolhatod, életed során egyszer zarándokútra indulsz, ám lehetséges, hogy ez is megfordítva igaz: egy végtelen zarándokút során egyszer csak megkezded mostani életedet. A tapasztalás ugyanaz: élsz, zarándokolsz. De hogy mi volt előbb, az út, az utazás, vagy az utazó – azt roppant nehéz eldönteni. A legjobb mégis az, ha ezek egy metszéspontban találkoznak, mint ahogy te is találkoztál a hajóval, a folyóval és a vízzel.
A hajó úszik vagy a part? Melyik áll és melyik mozog? Te haladsz a világban vagy a világ halad körülötted? Minden változik körötted, vagy te változol? Melyik az állandóbb? Nem te mégy be a vízbe, hanem a víz fogad be téged, mert te vizes leszel, de a víz nem lesz emberes.
Gondolhatnád, a lelki gyakorlatok is a te személyes megtisztulásodat és üdvösségedet szolgálják, pedig a lelki gyakorlatok nem csak neked jók. A mantra zengése megtisztítja az ember tudatát, s ez jó, de a mantra zengése magának a mantrának s az általa megtestesített lelki közegnek is jó. Jung azt mondja, nem az embereknek vannak ideái, hanem az ideáknak vannak emberei. Nem feltétlenül mi vagyunk a világ közepe, nem körülöttünk forog a mindenség. Nemcsak mi keressük a folyamatot, hanem a folyamat is keresi a méltó gyakorlókat. És ekkor áll elő a tökéletes kombináció: tiszta tanítás tiszta forrásból – egy tisztalelkű gyakorló felé. Ezen a közegen nem tud erőt venni a káprázat.