A misztikusok néha titokzatos erők birtokosai. Nemrégiben hallottam egy öreg dél-amerikai sámánról, akit egy „civilizált” országba hívtak meg előadásra. Mondják, a nagy öregek nagy titkok tudói, de arra senki sem számított, hogy a sámán észrevétlenül sétál át a detektoros beléptető kapukon, úgy, hogy a finoman hangolt készülék semmit sem érzékel! Az igazi misztikus itt van – és még sincs itt.

Egy köznapi ember esetében ugyanilyen titokzatos csoda megy végbe, csak éppen fordított előjellel, amikor szellemi része teljességgel belevész az anyagba. Mimikri volna ez is, vagy inkább eszméletvesztés? Teste itt van, tudatossága pedig elveszett út közben?

A rejtőzködés ugyan valamiféle megtévesztés, színlelés, aminek megindokolható célja van: általában a túlélés biztosítása. Belesimulni a környezetbe,

észrevétlenné válni, meglapulni és csak várakozni, hogy aztán valami rettenet megtörténjen vagy éppen elkerülhető legyen… Ezt akár a minőségi horror alaptörvényének is tekinthetnénk, pedig a rejtőzködés nem csupán a forgatókönyvek sajátja, sokszor önkéntelenül előfordul a természetben, máskor az élet kényszeríti ki az efféle viselkedést.

A misztikus – bármely vallásba vagy kulturális fősodorba tartozzék is – mindig félig eretnek, mert kilóg a sorból. Személyes felismerései birtokában általában nehezen idomul a hivatalos irányokhoz és elvárásokhoz, nehezen kezelhető, és nem sok megértés kíséri életében. Halála után azonban – főként, ha híressé vált – utólag rengeteg barátja, támogatója és csodálója támad, hja, a világ s benne az ember már csak ilyen.

Az értetlenség kivédésére, saját belső nyugalmuk biztosítása, vagy felismeréseik leplezése végett a misztikusok alkalmaznak mimikrit. Nem nevezném megalkuvásnak, de még kompromisszumkészségnek sem, pusztán a békesség fenntartásának ártatlan eszköze az, ha felismerései teljében a szabad misztikus tudatlannak vagy kötöttségben élőnek mutatja magát. Amikor a tudat oly mértékben uralja a testet, mint sámánunk esetében, már nincs szükség bizonyítékokra. Mutatványok, bizonyítékok a kezdőknek kellenek, a kezdő misztikusoknak és a kezdő közönségnek. A kezdő ember nem másokat akar elkápráztatni, amikor képességeivel kérkedik, hanem saját gyöngeségét igyekszik palástolni, magát akarja igazolni és meggyőzni. A nagyok már sem közönségüket, sem önmagukat nem akarják meggyőzni. Stabil belső értékrendjüknek köszönhetően tudják, mivel rendelkeznek, tisztában vannak erejükkel és ismerik határaikat is.

Jó tanácsok az eredményes rejtőzködéshez

  • › Ti ismerjetek mindent, de benneteket ne ismerjen senki sem.
  • › Az eredményes igazodás a mintázathoz olyan, mint amikor megkérdik a katonát, van-e terepszínű ruhája, mire azt válaszolja, van, csak éppen nem találja…
  • › Az igazi rejtőzködés: légy úgy jelen, hogy senki ne vegyen észre, és légy úgy távol, hogy mindenki azt higgye, jelen vagy!
  • › Inverz mimikri: el kell döntened, te igazodsz a környezetedhez, vagy a környezeted igazodik hozzád?

Ha egészséges emberre húznak kényszerzubbonyt, az megőrül. Az őrült már nem, de a misztikus sem, mert neki már mindegy, mit mondanak róla, mindegy, ki mit gondol, mindegy, mások miféle praxist űznek. Mert a szabadság csak autonóm embereknek való!