A szent könyv fejezetekben, lapokon keresztül meséli, én pedig napokon át olvasom a múlt nagy dinasztiáinak leszármazási tábláit. Mely dinasztia melyik tagjának hányadik fia milyen hosszú ideig uralkodott. Egyiknek ennyi fia született, a másiknak amannyi, korszakok változnak, viszályok jönnek és mennek, háborúság, győzelmek és vereségek. Királydráma, gyilkosságok és az elaggottak visszavonulása.
Majd e több napos elemzés után egy lakonikus összegzés következik: mindez hova lett? Hol vannak a régmúlt királyai, a névtelen emberekről nem is beszélve... Mind az összes dinasztia már a múlté, a királyok meghaltak, az egykori világuralkodó mára legenda csupán. Csak a neve él, ő maga testben meghalt, s már az emléke is csak halvány visszfény. Akár a sírfeliratok: Örökké emlékszünk rád... Sosem feledünk... De már az utódok utódait is eltemették. Hova lett akkor a sohasem, és az örökké?
Mire való mindez? Az örökös küzdelem, versenyfutás, a sikerek? Mire az önigazolás? Nem minden efemer életcél csupán?
Amit önmagáról s a világról is megfeledkezve épít a gyermek a tengerparton, a homokvárat, azt az első nagyobb hullám megrongálja, a második elsodorja, a harmadik meg a nyomát is elsimítja. Ameddig gyerekként homokvárat, felnőttként meg légvárat építgetsz, mire jutsz? Leomlik a homokvár, a gyerek sír, az anyja vigasztalja. A felnőttet ki vigasztalja? Az nekifut újra, megismétli, amit már egyszer csinált, aztán meg összedőlt. Nem változtat semmin, és csodálkozik, hogy ismét kudarcot vall. Nem érdemes olyan utat követni, amely nem vezet sehová. Ahogy testében felnőtté válik az ember, spirituális felnőttkort is el kell érni. Amikor nem a megszokás vagy a félelem, nem a puszta beidegződés hajtja az embert, amikor a felszíni énje helyett lénye legmélyebb, legigazibb rétegei működnek.
Ha elégedetlen vagy az eredménnyel, változtass azon a módon, ami erre az eredményre vezetett. A bölcs józanságnak s a végzetes elvakultságnak is az a jele, hogy az ember nem változtatna semmin, mindent ugyanúgy csinálna. Ha lehet, akkor mégis inkább a bölcs belátás, semmint a fafejűség miatt tarts ki döntéseidet mellett. És számolj le a mulandósággal! Ami elmúlik, hadd veszszen. Ha valamit el akar venni tőled a sors, megakadályozni úgysem tudod, hiába volna tíz karod. De ha adni akar valamit, hiába volna száz kezed, akkor sem tudnád elhárítani. Vigyázz, ne üres kézzel állj majd a végső elszámolásnál, s nem azt mondom, hogy tartsd a markod, hanem azt, hogy már menet közben gyűjtsd a kincseket! Ha szomjas vagy, megtalálod a forrást. S ha eljutsz a vízhez, ott virágot szedhetsz, és csokrot köthetsz.
Maradandó életcélok? Együtt lélegezni a mindenséggel, egy szívdobbanás, egy szemhunyás. Hadd sarjadjon a fű, csobogjon a patak vize, keljen a Nap pirkadatkor és nyugodjon alkonyatkor.
Óm Békesség! A szél tisztítson meg minket!
Óm Békesség! A Nap melegítsen bennünket!
Óm Békesség! Legyenek mieink a nappalok!
Óm Békesség! Legyenek nyugodtak az éjszakák!
Óm Békesség! Táruljon szélesre előttünk a hajnal!
Óm Békesség! Kéljen miérettünk majd a fényes Nap!
Lásd a törvényt, akkor már nem kell megváltoztatni semmit. Az égi akarathoz igazodás legyen a vallásod, a szépség a kenyered, a szeretet az életed értelme, a szolgálat a lélegzeted.