Meditáció és motiváció

A meditáció divatos kifejezés, olyan hívó szó, amire még talán megmozdul az ember figyelme. Mivel egyre inkább közkeletű, ezért sok körülötte a félreértés is. Ha eltökélten fókuszál az ember egy gondolatra, életének anyagi céljaira, vágyának tárgyára, az még nem meditáció. Ráadásul nem is intellektuális működésről van szó, hanem spirituális gyakorlatról, amely a hagyományban gyökerezik, így a hagyomány nélkülözése éppen a lényegétől fosztja meg a meditációt.

A meditáció az emberi lét értelmezésére tett kísérlet. A tudatos élet első kérdése a miért, az oknyomozás. Ha ezt sikerült valamiképpen tisztázni, akkor a morális élet kérdése következik, a hogyan. Végül az abszolút, transzcendens lét kérdése marad hátra: mi végett? A meditáció különböző formái, egyre mélyebb intenzitású gyakorlatai talán mindhárom kérdés megválaszolásában segítenek. A lelki tudás a misztika érett gyümölcse, művelése isteni, lelki tulajdonság. A tudás végül meditációvá érlelődik.

A jóga évezredes hagyománya taglalja a meditáció helyét, szerepét. Ez nem a kezdők gyakorlata. Hogyha egy fához hasonlítjuk a nyolcfokú jóga rendszerét, akkor a korlátozás és gyakorlás a gyökérzethez és a törzshöz, az ülőtartások és a légzés kontrollja az ágakhoz és a lombkoronához, a visszavonás és koncentrálás a háncshoz, illetve a nedvkeringéshez, végül a meditáció és a transz a fa virágaihoz és gyümölcseihez hasonlítható.

Vagyis a meditáció a jóga egyik legmagasabb eredménye, gyakorlata. Sokszor a külvilágtól visszavont figyelmet, belső tudatosságot már meditációnak gondolják. Pedig a jóga misztikus irányzata lépésről lépésre vezeti a gyakorlót a kozmikus tudatosság megtapasztalása felé. Az érzékszervek a külvilág felé nyílnak, az ember kifelé él. Amikor megfordul ez az irány, megváltozik a célképzet is. A világtól való elvonatkoztatás egyben a magasabb realitás felé történő odafordulás, a tagadás önmagában nem vezet sehová. Amikor sikerül az érzékszervek

kifelé irányuló aktivitását fegyelmezni – minthogy a jóga az elmehullámok elcsöndesítése – akkor a belső tudatos jelenlétben sajátos tapasztalásokra tehet szert a gyakorló. A szakirodalom rendkívüli fényjelenségekről, auditív impulzusokról számol be. A gyakorló úgy érezheti, mintha a fejtetőről isteni nektár ömlene alá, s mennyei erőt, örömteli békességet tapasztalhat. A meditáció eme lépései vezetnek el a minden külső feltételtől független transz állapotához.

Motivációját tekintve a meditáció lehet a személyes lét problémáira tett megoldási kísérlet, lehet menekülés, lehet félreértett hatalmi vágy, misztikus befolyás akarása, vagy az igazság keresése. A jóga eredményes gyakorlója bensőleg aktív és boldog, a létezés lelki örömét élvezi. A jóga egyik misztikus célja a belső isteni inspiráció megsejtése és az összehangolódás az isteni mindenséggel. A tökéletes jógi pedig minden boldog vagy boldogtalan élőlényben magából kiindulva látja a hasonlóságot. Vagyis a jóga-meditáció tökéletes fokának a megvilágosodott tudatállapotot és a másokra kisugárzó jóindulatot tekinthetjük.