Hogyan látom a világot? Hát úgy, ahogyan megtanították azt látnom. Az oktatás tulajdonképpen nem manipulatív, hanem nyílt tudatbefolyásolás. Ennyiben őszinte és direkt, hiszen arra vállalkozik, hogy megváltoztatja az ember gondolkodásmódját. Azzal, hogy bizonyos gondolkodási sémákba terelik az embert, valójában beszűkítik a szellemi horizontot. Az oktatás tulajdonképpen nevelés, még inkább ránevelés valamire. Nem állíthatjuk, hogy erre nincs szükség, mert a gondolkodás módja, a világ leképezési metódusa roppant fontos tényező. Ám mégis úgy tűnik, ezzel a bizonyos sémával egy limitált körre szűkül a szellemi mozgástér. Mint egy mágikus krétakör, amelyből a gonosz nem tud kitörni, ugyanúgy a gondolat sem tud kitörni az elfogadott keretek közül, hacsak nem leli meg a megfelelő eszközt a tudat önfelszabadítására.
Ezért igaz a mondás, hogy mindenki a saját gondolati világában él, a tudata
határozza meg a létét, s mindenki úgy látja ugyanazt a világot, ahogyan azt megtanították neki, vagyis saját kondicionáltsága szerint. Ha egy bérházban éjjel a huzat becsap egy ajtót, a felriadt lakók saját tudatállapotuk szerint reagálnak. Az idős rettegő lakó azt mondja: Betörő!, a tűzoltó azt: Gázrobbanás!, míg a zenetanár azt, hogy: Gesz!
Általában nem is vagyunk tudatosak saját gondolkodási sémáinkról, de hogy is volnánk? A szem rálát a külvilágra, de nem lát rá önmagára. Szerencsére a tudatnak ennél tágabb a mozgástere, s egészen egyedi módon képes önmagát kutatni, vizsgálni – ez az önreflexió. A tudat éppen a saját eszköze, a tudatosság révén képes fényt vetni a külvilág objektumaira és magára a vizsgálódóra is.
A megtanult és elfogadott gondolkodási sémából mégis roppant nehéz kitörni. Erre csak a nagyok képesek. Néhány segédeszköz mégis rendelkezésre áll. Az egyik ilyen a nyelv. Úgy mondják, amely nyelvek erősen szimbolikusak, bővelkednek a metaforákban és hajlamosak allegorikus fogalmazásra, azok fölszabadítóan hatnak a gondolkodásmódra is. Pontosabban ezek is kijelölnek egy bizonyos gondolkodásmódot, csak az tágabb, mint a korábbi. A képes beszéd igen képszerű és beszédes kifejezés, érdemes eltöprengeni rajta. Egy-egy ilyen szófordulat találóbban közli az üzenetet, mint egy több oldalas értekezés: üres kézzel áll, megfogja az Isten lábát, tulipiros virág…
Egy másik eszköz a hagyomány. Az éppen aktuális gondolkodásmód mindig az adott kort tükrözi, ezzel szemben a tradíció archaikus, sőt ideális esetben örök érvényű gondolkodásmódot képvisel és közvetít. Egy számunkra addig ismeretlen szellemi hagyomány képes forradalmasítani gondolkodásmódunkat.
Június végén, július első napjaiban kezdtem megérteni a Védánta-filozófiát, s ez az én negyedik forradalmam. (…) Előbb is olvasgattam már, de nem értettem… (Gárdonyi Géza: Titkos napló, 1920.)
Végül még egy további eszköz éppen maga a tudat, pontosabban annak egy sajátos eszköze és működése: a meditáció. Határozottan le kell szögeznünk, hogy a meditáció nem kognitív vagy intellektuális működés, hanem egy olyan, módosult tudatállapotra vezető módszer, melynek során az ember képes meghaladni testi és tudati korlátait. Eljuthat egy ön-reflexív, szemlélődő állapotba, illetve teljes sikere esetében megvilágosodásra, isteni összeköttetésbe. Ez tényleges szellemi szabadságot eredményezhet, immár mentesen az oktatás, család, társadalom, média, és a millió egyéb tudatbefolyásoló és -idomító eszköz hatásától. De ehhez a megelőző befolyástól szabadulni kell, és egy tisztább, magasztosabb befolyás alá kell rendelni a tudatunkat. És ez lehetséges.