Az elmélet a bázis

Bármely szellemi rendszer négy alapelven nyugszik: 1) az elmélet a bázis, 2) a tan ismertetése a lényeg, 3) a tisztaság az erő, és 4) a hasznosság az elv.

• 1) Az elméleti bázis képezi a mindennapi élet alapját. Egyre többen hiányoljuk – joggal – az üres szavak mögött az életpéldát. Érvénytelen immár minden olyan elmélet, amely mögé nem sorakozik fel a gyakorlat, és ezt a logika is így követeli, mert az elmélet helyes voltának bizonysága éppen a gyakorlat. Elmélet és gyakorlat, teória és praxis feltételezi egymást. Az elméleti alapozás feladata a mindenség és az ember eredetének, a megvalósítás gyakorlati módjainak és a szellemi távlatoknak, céloknak a megfogalmazása. Ezeknek a kodifikálása szükséges, de nem megdermesztő merevséggel, hanem rugalmas adaptivitással. A kemény belső mag az elméleti megalapozottság szilárdsága, a fegyelmezettségből, tisztább tudatosságból és további lelki erényekből fakadó tartás, míg a rugalmas külső burok a lényeget szem elől nem tévesztő adaptációs készség. Nem a felülbírálás és megváltoztatás a cél, hanem egy egyre

koherensebb és életképes rendszer létrehozása.

• 2) A tan ismertetése nem térítést jelent, hanem a hozzáférés biztosítását, hogy a tiszta forrásból mindenki meríthessen. A tan ismertetése része és katalizálója egy olyan körfolyamatnak, amely biztosítja a szellemi erők áramlását. Az érdek nélküli osztozás a valódi spirituális siker záloga. S meglehet, egyes irányzatok, tanítók vagy mozgalmak nagy ismertségre tesznek szert, az olcsó popularitás sokszor hamisságot rejt. A külső siker a legtöbbször együtt jár a belső rothadással. Ahogyan kristályosodik a külső vázszerkezet, úgy olvad el a belső rend és igényesség. Ezért a hiteles tájékoztatás nem olcsó népszerűsítés. Szintjei az életvezetési tanácsok a legszélesebb körben, a bölcseleti rendszer konkrét ismertetése az arra kíváncsiaknak, valamint a menedék nyújtása, az elköteleződés biztosítása. A közlés intenzitásának fokozódásával szűkül a kör és fokozódik az intenzitás, a legtöbb spirituális erő a legszűkebb körben generálódik, onnan sugárzik szét.
• 3) A tisztaság megfellebbezhetetlen erőt nyújt. Talán ez az egyetlen tényező, amit a sötétség nem képes a markába kaparintani. Azonban tudni kell, mi az igazi tisztaság. A külső tisztaság a test higiénéje, ami tisztálkodással és tiszta viselkedéssel biztosítható; a belső tisztaság a mentális, kulturális és intellektuális tisztaság, amit az ember finomabb képességeinek művelése nyújt: a) erkölcsös élet és a gondolatok tisztasága, b) művészetek, ének, zene, tárgyi kultúra és c) tanulmányok, elmélkedés, ítélőkészség; végül d) a legmagasabb fokú spirituális tisztaság záloga a meditáció, a lelki gyakorlat és az istenélmény keresése. Szűziesség, hűség, alázat, engedelmesség, szeretet s megannyi lelki vonás táplálja a tisztaságból fakadó erőt.
• 4) A hasznosság nem haszonelvűség. Hasznos munkát, értékteremtő tevékenységet kell végezni, hogy ne hiábavaló legyen az élet, hanem az emberben aktivitássá váló isteni ható-princípium a lehető legjobb irányba bontakozzék ki és a legteljesebb kibontakozásban segítse az egyént, valamint lelki hasznára legyen másoknak és végső soron Isten dicsőségére szentelt életet tegyen lehetővé. A haszonelvűség legyőzésének kulcsa az alázat gyakorlása, illetve a mulandóságnak szemlélése – ez fokozza az örökkévalóság tudatát. Ilyen a buddhista homok-mandala készítés gyakorlata, amit több hetes odaadó műgonddal készítenek el bonyolult rítusok közepette, majd amikor elkészült, egyszerűen összesöprik, hiszen minden mulandó. De nem kell a Távol-Keletre menni a mulandóság és maradandóság megtapasztalása végett – elég a rőzsegyűjtésre gondolni. Hónapokig gyűjti az ember a gallyakat, s néhány alkalommal elég mind a rőzsetűzben… de meleget ad. Ezért a hasznosság elve a maradandó művelésével teljesedik be.