Étel nélkül több mint egy hónapig, víz nélkül több mint egy hétig bírja az ember, levegő nélkül azonban alig néhány percig. Utolsó leheletemig! – mondták a régiek, mert amíg lélegzik az ember, addig él. A szubventilláció fulladásos halálhoz vezethet, míg a hiperventilláció egy eksztázis-technika, transzlégzés is lehet.
Lég elem
Te akadálytalan, kérlek,
tedd könnyeddé utamat,
messze csengővé hangomat,
szárnyaidra vedd gondolatom,
add meg az élet lényegét!
A sűrűbb elemekkel szemben a levegő és az éter a mindenség finomabb szövetét adja. Gondolhatnánk, ezért a levegő, a szél elementárisabb, mélyebben meghatározó jellegű amazoknál, és mégis úgy tartjuk, az igazán független ember szabad, mint a szél. Senki nem mondja meg a szélnek, merre fújjon.
Ha inkább anyagszerűen értelmezzük, akkor a levegő híg gáznemű közeg, ha kozmológiai szerepét tekintjük, akkor a három világrégió köztes tere, amely a földi, értsd anyagi és az égi, vagy szellemi világok közt teremt összeköttetést. Természeti elemként pusztító is lehet, az összes őselem közül ezt tartják a legerősebbnek, fiziológiásan viszont nélkülözhetetlen éltető elem – a lélekzet az élet záloga.
A levegő működése a mozgásban, az összerendezésben és a megközelítésben érhető tetten, s közvetíti az anyagrészecskéket és a hangot az érzékszervekhez.
A levegő mint princípium az életerő, a makro- és mikrokozmoszt egyaránt átható elevenség, a prána. Fiziológiai értelemben a prána elsősorban a külvilágot betöltő levegőt jelenti, ami a szél formájában mozog. A kozmikus vitálesszenciával a légzésen keresztül kerül kapcsolatba az ember, a prána életerőként hatja át a szervezetet. Az emberi testen belül a prána jelentheti az emésztés tüzét vagy a tüdőkben honoló elsődleges életlevegőt, elsősorban mégis a lélegzéssel s az élettel kapcsolatos. A lélegzés az élet egyik tünete, s korábban a lélekzet kifejezést is használta a magyar nyelv, ami a földi létet jobban összekapcsolta a lélek misztikus jelenlétével. A prána működéséhez kötődnek az érzékszervek és az észlelés, a lélegzés pedig közvetlen összeköttetésben áll a gondolkodásmóddal. A jóga misztikájában a légzés szabályozása fegyelmezi az elmét. Vészhelyzetben vagy ijedtség esetén – ami megváltozott tudatállapotot eredményez – mély lélegzetet vesz az ember, de hátha a mély lélegzéssel is megváltoztatható a tudatállapot?
A jóga misztikája föltárja az isteni szubsztancia, a kozmikus életprincípium, a szél, a lélegzet és az ember életereje közötti finom összefüggést. A prána ebben az értelemben az életerőn keresztül megvalósuló összeköttetés a lélek és a test között, de jelentheti magát a lelket, a szellemet is, sőt a Legfelsőbb Lélekre is utalhat.
Amikor a levegő elem túlsúlyban van bennünk, gyenge a stabilitásunk, elégedetlenek vagyunk helyzetünkkel. Nehezen tudunk bárminél is megmaradni, nehezen fogadjuk el helyzetünket, máshol szeretnénk lenni. Hiányzik a belső súlypontozottság, a külső hatások játékszere vagyunk. Ha a levegő hiányos, könnyű beleragadni valamibe, a dolgok nehezen változnak, s mikor a gondok megjelennek, meg is maradnak. Ha a levegő elem egyensúlyban van, lehetővé teszi a rugalmasságot, a tudat új irányba mozdulhat, sőt, fejlett szinten átalakítja a negatívat pozitívvá, a gyűlöletet szeretetté. Még ha roszszul mennek is a dolgok, legalább meglátható az érem másik oldala. Márpedig ez segít a teljesség látásában.