Mielőtt a relativitás elmélete kielégítő magyarázatot adott volna a legtöbb fölmerült fizikai problémára, a XX. század elején a kutatók behatóan foglalkoztak egy megfoghatatlan dimenzió, az éter kutatásával, amely minden egyéb, már látható és mérhető mozgásnak és jelenségnek a bázisát, háttér-közegét jelentette volna. Aztán elejtették ezt a vizsgálódást…
A görög filozófia négy elemmel foglalkozott, az ötödiket, az étert a TávolKelet tette hozzá az elem-tanhoz.
Az éter a legfinomabb szerkezetű valamennyi őselem közt. Azonosítják az űr vagy tér fogalmával is, nemcsak kozmológiai tényként, hanem a létezés ősállapotaként is. Mint princípium elválaszthatatlan az energiák megnyilvánulásától és az időtől, amivel együtt sajátos kontinuumot alkot, mint misztikus fogalom pedig a világok primordiális ősállapota, az anyag pre-nukleáris, protoplazmai szerveződése. Az éter továbbá áthatja a világ-teret, és helyt ad valamennyi élőlény külső és belső létének.
Éter elem
Te láthatatlan, kérlek, járd át mindenemet,
áldj meg a közösséggel és békességgel,
békíts meg mindennel, hass át az isteni lényeggel!
Ha elfogadjuk a mikro- és makrokozmosz párhuzamát, akkor értelmezhető a belső űr kifejezés, amely az ember benső terére utal. Az éter belsőleg a test érrendszerét és az életlevegő által kitöltött teret határozza meg.
A belső űr három szintje ismeretes: i) a belső tudati tér (csidákása) a kötetlen tudatosság állapota, helye a csukott szemek mögötti tér, a harmadik szem csakrájához köthető. Itt zajlik az érzékfelfogás internalizálása, aminek révén megfigyelhető az egyéni tudatosság működése és reakciókészsége. Más szempontból kiterjedt tudati mező, a korlátlan tudás és kötetlen intelligencia, vagy a mindent felölelő térként értelmezett elme. Második a ii) mély űr (dahara-ákása), az ember fiziológiai lénye, amely felöleli a gyökér-, a keresztcsonti- és a gyomor-csakrát, végül a kettő között a iii) szívközpont pszichés térsége (hridajákása) teremt öszszeköttetést, ahol az érzelmek kreatív árnyalatai megfigyelhetők, gyakran a szívcsakrával azonosítják. A test és az elme között az éteri sík teremt kapcsolatot.
Amikor az éter elem válik uralkodóvá bennünk, az a tudatosság és a jelenlét hiányát eredményezi, nincsenek kapcsolódási pontjaink, ami egyfajta gyökértelen sodródáshoz vezet. A túl kevés éter hajlamossá tesz arra, hogy minden, ami felmerül, eluralkodjon rajtunk. Teherként éljük meg teendőinket, környezetünket. Amikor pedig egyensúlyban van bennünk az éter-elem, úgy érezzük, elegendő idővel, érzelmi képességgel és toleranciával rendelkezünk. Bármi jön az életünkben, annak helye van.
A tűz éget, a víz hűs, a levegő simogat, ezzel szemben az éter a legkevésbé érzékelhető elem a számunkra. Egyedüli jellemzője a hang, a kozmikus mantra, amely a halláson keresztül mutatkozik meg. Vagyis az éter elem semmiképpen nem légüres tér… A hallás a köznapi tájékozódásban és a lelki eligazodásban is a legfőbb segítség. Lelki értelemben a hallás hallgatás, a tanítások figyelmes befogadása. A tanítás közvetítésében a guru képviseli az éter elemet, a tanító a kiterjedés.
És mit közvetít a guru? A tanító a hangok világában megmutatkozó Istent képviseli, s amit közvetít, az valójában az ős-logosz, a teremtés hangzó titka. A téren és időn túl éppen az éter elem hordozza az információt, aminek nyomán a teremtés kibontakozik, s amit követve az ember hazatalálhat, vissza Istenhez…