Az ifjú ember egy szál virággal állított be.
– Milyen különleges érzés, és kivételes pillanat! Szeretnélek mesteremnek elfogadni téged, bármit megtennék érted. Melletted akarok élni, sóvárgom a társaságodra! Hajdanán egy régi álmomban szemeket láttam, s most, ahogy találkoztunk, ugyanazok a szemek néztek rám… A szívem azt súgja, szegődjek el melléd. Boldogan hagyok mindent magam mögött! A szeretet a legfontosabb, annyira szeretném ezt megtanulni! Az istentudatnál nincs csodásabb dolog a világon, s ezért hajlandó vagyok mindent magam mögött hagyni! Szeretnék a tanítványod lenni!
A mestert meglepte ez az őszinteség, s ugyan belül megremegett benne valami, fölvette a rezzenéstelen tanító ábrázatát:
– Rendben, mit adsz érte?
– A szeretetemet! – és ez a válasz össze is törte a rezzenéstelen tanítói ábrázatot.
– Jól van, én meg odaadom az életemet…
– Miként lehetne megsemmisíteni azt, ami történt velem, el tudnám törölni a múltamat?
– Mennyi idős vagy, fiam?
– Huszonkettő…
– Ugyan, neked nem múltad van, hanem jövőd! S ne feledd, a múlt megváltoztatásának legjobb eszköze a jövő.
– De én annyira szeretném…
– Igen, sokan szeretnének lanttá válni az Isten kezében – de ki kész vállalni a hangolás gyötrelmeit?
– Ha a növendék engedelmes eszközzé válik, akkor talán reászáll a mestere ereje… Talán?
– Nos, akkor igen. Akkor a pálca a mester kezének meghosszabbítása. Máskülönben csak egy bot vagy az út porában. De ha valaki megragad, fölemel, kézbe vesz – akkor kinyújtott kézzé válhatsz.
– Leszel az én mesterem?
– Engedd megfordítanom a kérdést: leszel te az én tanítványom?
– Igen, hát hogyne!
– Jól van, ha velem jössz, veled megyek!
*
A lélek eredeti ártatlanságának párbeszédét a megrendítő erejű mondás zárja: Ha velem jössz, veled megyek! Egyszerű szavak, mélységes és magasba emelő, végtelen távlatokat nyitó jelentés. De alkalmazható-e ebben az esetben is a megfordítás nagy elve? Vagy tartsuk olyan mérvű tiszteletben a mondást, hogy ne is próbálkozzunk? Nos, ha ez a mondat a följebbvalótól hangzik el, akkor így helyes, ne bolygassuk a jelentést, a mondás érinthetetlen és megváltoztathatatlan. Ellenben ha egy alárendelt mondaná, akkor csak megfordítva volna helytálló: Veled megyek, ha velem jössz. Első a bizakodó reménység, szinte kérdés, bizony, még a följebbvaló részéről is: Jössz velem? De az alárendelt, noha bátortalan, mégis magas fokú elszántsággal kezdi mondandóját: Veled megyek…! és csak utána következik az esedező kérés: … ha velem jössz?! De ha a mester mondja, s a növendék hallja és beleegyezik, akkor hol a végállomás?