Elfoglaltság

Mivel foglalja el magát az ember? Lássuk be, sok ostobasággal. Igyekszik agyonütni az időt, aztán végül az idő üti agyon az embert. Keressük az élvezeteket, amik bármely élőlény számára hozzáférhetők. Sokan elismerésre, megbecsülésre vágynak, vagy éppen gazdagságra, ami valójában nem is cél, hanem inkább eszköz. Ezek az elfoglaltságok az életben rendelkezésre álló energiák manipulálását jelentik: mennyit tud megmozgatni, elérni az ember? A szemlélődés ennél magasabb cél, csöndes elfoglaltság, de komoly tanulságokkal jár.

Az emberi élet stádiumait Norman S. Rose kutató a Fibonacci-számsor szerint kategorizálta. E számsor jellegzetessége, hogy első tagja zérus, a második tagja pedig egy, a további tagok pedig a megelőző két szám összegei: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89…

A Fibonacci-számsor egy exponenciálisan bővülő spirált is meghatároz, mintha az ember tevékenysége is egyre bővülő pályán mozogna. Remélhetőleg nem centrifugálisan szétszór minket ez az életútspirál, talán inkább az öröklét végtelen pályájára repít.

A természetben s az ember életében is tükröződő eme matematikai törvényszerűség mellett a fogantatás és születés misztériumát sokan a Hold szimbolikus befolyásával állítják párhuzamba. A lunáris befolyás amúgy is rengetegszer viszszaköszön a természetben. A Hold a fénymisztérium csodálatos szimbóluma, amely fogyásával és telésével természetes és könnyen követhető időjelző eszköz. Gyönyörű képpel él az indiai bölcselet, miszerint a Hold az oda távozó lelkek sokasodásától telik, és az onnan a Földre visszaszülető lelkek tömeges távozása

miatt fogy. A Hold a sötét éjszakában teremt világosságot, szinte egyesíti magában a fény és árnyék két minőségét: sötétségben születik és világosságot hoz. Ha pedig a Hold jegyében fogan az emberi élet, akkor a misztérium, a titokzatos elhivatottság jellemzője kell, hogy maradjon élethosszon át. Ezért köszön viszsza a Hold a nők termékenységi – és tegyük hozzá a férfiak aktivitási – ciklusában. A napi ciklus sem csupán az ébrenlét-alvás, munka és pihenés fázisai közt váltakozik, hanem időbeli fraktál módjára magába foglalja az egész élethosszat – naponta megszületünk és meghalunk. A termékenységi ciklus leállása, illetve átrendeződése természetes jele annak, hogy ideje átterelni a figyelmet a mulandóról a maradandó felé. Ez az időbeli figyelmeztetés arányokat jelöl ki, rámutat, hogy időnk, energiánk mekkora hányadát szenteljük biológiai vagy szellemi hivatásunk betöltésére.

Az életciklusok számát redukálva négy szakaszhoz jutunk el: tanulás, családalapítás, visszavonulás és felkészülés a továbblépésre, avagy az örök életre. Különösen figyelemre méltó a negyedik életciklus, ami a túlvilági felkészülés jegyében telik, és valóságos megoldást ad az élet alkonyán felmerülő aggodalmak, problémák java részére.