Mi emberek roppantul vonzódunk a fizikai kontaktushoz, annak a hiánya szenvedést eredményez. Az ember társas lény, keressük egymás társaságát, közelségét. Kimutatták, az érintésdeficit pszichés torzulásokhoz vezethet. A technika révén ezer mód nyílik a kapcsolatteremtésre, mégis szenvedünk a fizikai kontaktus hiányában. Mi ennek az oka? Talán az a késztetés, hogy csak a szemünknek és a fülünknek, az érzékeinknek hiszünk? Meg kell érintsük a másik embert, hogy elhiggyük, valóban ott van?
A fizikai kontaktus iránti igény a lélek jelenlétének, vonzerejének, finom kisugárzásának köszönhető. Az embert övező sugárzást, az aurát mindenki érzékeli, az is, aki nem látja. Ennek a buroknak különleges energiatöltése van. Kisgyerekeknél még hiányzik a személyes aura burok, ezért bújnak mindig valakihez. Igyekeznek belehelyezkedni mások, a szüleik védő mezejébe. Később aztán kibontakozik a személyes aura-burok, és minél fejlettebb valaki lelkileg, annál nagyobb, erősebb az aura kisugárzása. Általában a személyes aura-burok arasznyi vastagságban övezi a szervezetet, de kivételes személyeknél akár méteres kisugárzású is lehet. A jó oldalon és az árnyék oldalán álló embereknek is lehet erőteljes ez a kisugárzása, a nagy szenteknek éppúgy nagy az aura-övezetük, mint a gyilkosoknak, vagy harcosoknak, az aura önmagában nem a lelki fejlettség jele.
Azonban az aurának az intenzitása is fontos. Ezt a személyes találkozások során nyomban érezzük. Tudnivaló, egy fejlett személy kisugárzása átitatja a környezetét, akár a személyes tárgyait, használati eszközeit is. Ez lehet az ereklyekultusz alapja is. Sőt, egyesek kisugárzása, hatása fényképeken, felvételeken, vagy nyomtatott írásaikon keresztül is érvényesül. Mintha ezek az áttételes eszközök közvetítő közegként megidéznék a személyt.
És itt nem egyszerű karizmatikus tulajdonságokról van szó. Amikor mesterséges imázs, egy kommunikációs technika áll valakinek a sikere, népszerűsége mögött, akkor nincs feltétlenül valós tartalom. A karizma ugyan elkápráztatja a közönséget, de a hozzáértők megérzik a hamisságot. A karizma lehet üres fogás is…
Miért szeretjük és hiányoljuk annyira embertársaink fizikai jelenlétét? Mit találunk vonzónak embertársainkban? Sokszor a közös rezgés, a hasonlóság, vagy éppen a jelentős eltérés, esetleg valami megmagyarázhatatlan dolog: etwas magnetismus…
Jágjavalkja elhatározta, visszavonul a világi élettől, s vagyonát igyekezett szétosztani. Asszonyára akarta hagyni vagyonát, az azonban az örökélet titkát tudakolta tőle.
– Mit kezdjek olyasmivel, ami nem tesz halhatatlanná? Uram, inkább azt mondd el nekem, amit a halhatatlansághoz vezető útról tudsz!
Férje tanítani kezdte:
– A férj nem azért kedves, mert férfi, hanem azért, mert lélek. Az asszony sem azért kedves, mert nő, hanem mert lélek. A fiak sem azért kedvesek, mert fiak, hanem mert lélek lakik bennük. Sőt a vagyon sem az anyagi biztonság miatt kedves, hanem a Lélek miatt. A világ sem önmagában kedves, hanem a Lélek okán, mint ahogy a természeti hatalmak vagy a lények sem önmagukban kedvesek, hanem a lélek jelenléte miatt.
– Bizony, a Lelket kell látni, hallani, megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette a Lelket és elmélyült benne, az ismeri az egész mindenséget! (Brihadáranjaka-upanisad 2.4.1-5.)
A léleklátó embernek minden és mindenki kedves, mert a változó jelenségek mögött is képes felfedezni a maradandó lelki azonosságot.