A hármasság a legtöbb hagyományban szent. Elég csak a múlt, jelen és jövő, vagy alvilág, Föld és felsőbb világok rendszerére gondolni. Az új paradigma elemeit összegző ábra is hármasságos. A négyzet, a háromszög és a kör három egyszerű geometriai alapmotívum, egyben három univerzális szimbólum. A három forma finom ritmusa mély tartalmakkal teljes.
A négyzet (kvadrát) a kiegyensúlyozott kötés, melyben a négy őselem (Föld, Víz, Tűz és Levegő) egyensúlyban van, és a bennük feszülő energiákat hasznos alkalmazásra tartja össze. A négyszögletesség mindig az anyag, a világi jelenségek szimbóluma, ami egyben a külvilággal fenntartott kapcsolatot, illetve attól való elhatároltságot is jelzi. A kozmikus lét-elemek közül megfelelője az anyagi univerzum, az individuális lételemek között a test, ami kiindulási alapot képez a szellemi munkához. A négyzet tehát az anyag, a stabilitás, a megalapozás területe, amit majdan mozgósítani lehet.
A háromszög (trigon) a legerősebb kötés, amely képes megfékezni a kvadrátban feszülő őselemi természeti és emberi erőket, s a lehető legjobb, legnemesebb célok irányában mozgósítja azokat. A kozmikus lét-elemek közül az egyéni élőlényeket jelzi, az individuális lételemek között az egyéniesült lelket. A háromszög – saját hármasságának szimbolikus üzenetén túl – a fegyelmezett energiát, a feszültséget, az aktivitást tükrözi, amikor valamiből lesz valami. Így válik a földrengésből stabilitás, a vízözönből az élet vize, a tűzvészből melegítő energia és a szélviharból szabadság, vagyis e mérhetetlen természeti erők a lelket mozgósító, röptető energiákká válnak. Ez a dinamizmus.
Végül a kör (circulus) a harmonikus kötés, amely a mindenség teljességének és szépségének szimbólumaként egységbe ötvözi a kvadrát látens erejét és a trigon energikus szellemi fegyelmezettségét. A kör a teljesség szimbóluma, ahol a dolgok összeérnek. A kozmikus lét-elemek közül a világ irányítóját, Istent jelöli, az individuális lételemek között a Szellem, az embert kísérő isteni princípium. Ez a kör lehet a változásokat elősegítő laboratórium jele, de akár a spirituális témákat megvitató beszélgető kör is.
Hermetikusan lezárt környék – mondjuk sokszor, és csak arra gondolunk, hogy onnan lélek se ki, se be. Pedig a hermetikus kifejezés valójában Hermész Triszmegisztoszra, a nagy mágusra vonatkozik, akinek olyan varázserőt tulajdonítottak, hogy mágikus pecsétekkel kincseket, edényeket tudott elzárni. Ez a lezártság a titkok sajátossága, a nyílt titok már nem titok. Az ember esetében a némaság a titok záloga, és egyes beavatási szertartásokon a hermetikus csönd a titoktartás fogadalmát jelentette. Ez is elzártság, elzártság a beszédesség, de nyitottság a titkok tárgya felé.
A három síkidom, a négyzet, a háromszög és a kör egyesítéséből áll elő a hermészi nagypecsét, a titkok titka, ami a láthatatlan égi világokat utalásszerűen, szimbolikusan mutatja meg. Ez szinergikus titok – a mindenség összetevői egyesítve többet jelentenek, mint egyszerűen az aritmetikai összegük. A titkot némaság övezi, ezért a hermészi pecsétet – sokat mondóan – a hallgatás pecsétjének is nevezik. A pecsét a hitelesség és autoritás igazolásán túl az egyéniséget mutatja, de a rejtettség képzettársítása folytán a tisztaságot, szűziességet is jelzi.
Ha pedig összegezzük az individuális létsík elemeit: a paradigma-négyszög materiális bázisát (TEst), az individualitást jelző háromszöget (LÉlek), valamint az isteni princípiumot jelző kört (SZellem), azzal előáll egy új fogalom, a TELÉSZ, a metafizikai paradigma alapfogalma, az új szintézis lehetősége. A TELÉSZ szintén önmagán túl mutat, tehát szinergikus, mágikus fogalom, az ember teljessége, a megvilágosodott tudatállapotban újjászületett teljes ember.