– A tükröt nem összetörjük, hanem belenézünk. A világ ma a legtöbb embernek homorú tükröt tart, a visszásságok látszanak. De ha egyszer belenézel a tükörbe, az a józanodás első lépése.
– Rendben, elfogadom, nem akarom összetörni a tükröt. De meddig bírja az ember, hogyha csak negatív visszajelzéseket kap?
– Az ember sok mindent kibír, többet, mint gondolná. A negatív visszajelzésekkel amúgy megfontoltan kell bánni. A bölcsek azt mondják, vagy a mennyiségi vagy a minőségi kritikára oda kell figyelni.
– Mi az a mennyiségi kritika?
– A mennyiségi kritika az, amikor mindenki, vagy majdnem mindenki azt jelzi, nem jó irányba haladsz. Ha a tetteid a legtöbbekben visszatetszést keltenek, arra mindenképp oda kell figyelni. A minőségi kritika ezzel szemben nem a
tömeges véleménnyel foglalkozik, hanem annak a tekintélyszemélynek a véleményével, aki a legfontosabb a számodra.
– Ez érdekes, akkor nem számít a sokak véleménye?
– A tanítások szerint egy kérdéses helyzetben úgy ajánlatos viselkedni, ahogy a higgadt, lelkiekben elmélyült és bölcs emberek cselekednének. Az ő viselkedésük a zsinórmérték. És ez nem tömegesség kérdése.
– Mint a mennyiség és a minőség?
– Igen, talán ehhez hasonló, bár ahogy mondtam, a kritika lehet mennyiségi és minőségi kérdés is. Könnyű volna a minőségi kritika számunkra kedvező olvasatára hivatkozva semmibe venni a mennyiségi kritikát. Szerintem mindkettőre érdemes figyelni.
– És a személyes meggyőződés?
– Arra gondolsz, hogy vegyünk föl egy harmadik szempontot is? A tekintély és a környezet mellett a benső meggyőződést?
– Igen, talán nem volna helyes ezt figyelmen kívül hagyni.
– Egyetértek, a belső jóváhagyás nélkül csak erőszakot tesz magán az ember. A szellemi hagyomány amúgy is egy hármas viszonyítási rendszert jelöl ki. Az egyik, az inkább elvi forrásokkal foglalkozó viszonyítás a kinyilatkoztatás, a logika és a szent hagyomány referenciája. Bármilyen tételt, állítást akarsz bizonyítani, ezekre a forrásokra szükséges hivatkozni. Emellett létezik egy másik rend is, ami alapján eldönthető, mi a helyes cselekvés. Ez a tanító, a tan és a gyakorlók viszonyítási rendszere. Itt a tan áll a középpontban: a tanító a tan fényében tanító, és a gyakorlók is a tan szellemében gyakorlók. Igazán sajátoddá azonban akkor válik bármely instrukció, hogyha a szíved is jóváhagyja.
– És ez nem rejti az önáltatás vagy a kényelem veszélyét? Hogy csak olyasmit fogadok el, amit kényelmesnek találok?
– Csapdák természetesen vannak, erre fel kell készülni. Ezért a legelső és talán legvégső tulajdonság is az őszinteség. Ha önmagaddal szemben vagy igényes, akkor nem esel az önáltatás hibájába. De érzed magad is, mennyivel teljesebb érzés az, amikor valamit szívvel-lélekkel fel tudsz vállalni. Amikor lényeddé válik egy tanács, egy gondolat. Amikor egy életre elkísér egy szó, egy gesztus. A nagyok mellett sok ilyen ajándékot kap az ember.
– És a nagyok is tükör az embernek?
– Leginkább ők az igazi tükör. Persze egy szigorú szent tükrébe belenézni kockázatos. Ha még van benned önáltatás, vagy hamisság, azt ez a látvány exponálja. Egy nyájas szent tükre torz tükör, kiszűri a hiányosságaidat, és a ténylegesnél jobb képet mutat. De egyben varázstükör is, mert nemcsak kiszűri, hanem lassan meg is szünteti a hiányosságaidat.