Érdekes módon a fizika tudománya szinte a metafizika tudományává vált a XX. században. Relativitás-elmélet, részecskefizika, rejtett paraméterek, atomkor, kvantumelmélet – mind olyan kifejezések, amelyek mára a tudományos kánon részévé váltak, sőt a mindennapi gondolkodást és közbeszédet is áthatják. Ha summázni akarjuk, mi történt, talán azt is mondhatjuk, a pozitív anyagtudomány eljutott a saját határzónájáig. Ha tovább megyünk, és a XXI. század tudományos kifejezéseit vizsgáljuk, más diszciplínákat is figyelembe véve: flow-elmélet, genom-térkép, isteni részecske, fekete anyag és fekete energia – nos ugyanazt a tendenciát látjuk, mintha a megfoghatón túl a megfoghatatlan, a mérhetőn túl a hihető válna a vizsgálódás tárgyává. Megszületett a mindenség öszszekapcsoltságának és az implikált rendnek a fogalma, és ennek az újfajta tudományos gondolkodásnak nem egy képviselője távol-keleti spirituális tanítókkal folytatott eszmecseréket. A jelenségek mögött rejlő rendezettség és a rendezettség mögött fölsejlő határozatlanság egyszerre jellemzi ezt a gondolkodást, aminek fényében érdemes visszanyúlni a titkos tanításokig.
Az ősi indiai Nagyerdei titkos tanítás, a Brihadáranjaka-upanisad egyik epizódja ugyanezt a témát feszegeti. Vidéha – a mai Bihar állam – királya, Dzsanaka áldozatot szervez, s ennek okán szellemi viadalra gyűlnek a bölcsek az udvarába. Dzsanaka, az ősi idők felvilágosult és nagylelkű uralkodójának példaképe tekintélyes jutalmat tűz ki a legbölcsebb előadónak: ezer tehenet és arany-adományt. A viadalon megjelenő Jágjavalkja minden további nélkül utasítja növendékét, hogy hajtsa el a teheneket. A papok ezt nem nézik jó szemmel, és mélyenszántó kérdésekkel ostromolják a bölcset, aki sorban mind a kilenc kihívójának lefegyverző választ ad. Az egyik kérdező egy hölgy, a tudós Gárgi, aki a következőképpen szólt:
– Nos, Jágjavalkja, amiről az emberek azt beszélik, fennen a Menny, alant a Föld, meg ami a menny s a föld között van, és amit az emberek múltnak, jelennek és jövőnek mondanak, nos mire van az rászőve széltében s hosszában?
Így válaszolt:
– Az űrre van az rászőve széltében s hosszában.
– No de mire van az űr rászőve széltében s hosszában?
– Ez az, Gárgí, amit a bráhmanák Múlhatatlannak neveznek. … E Múlhatatlan parancsára válik szét a Nap és a Hold, ... a Föld és Ég. Bizony, Gárgí, e Múlhatatlan parancsára válnak szét a pillanatok, órák, napok és éjszakák, a hónapok és az esztendők. Bizony, Gárgí, e Múlhatatlan parancsára egyes folyók a havas hegyekből keletre, mások nyugatra hömpölyögnek, melyik-melyik a maga útján. … E Múlhatatlan láthatatlan, ő mégis lát, nem hallható, ő mégis hall. Nem érzékelhető, ő mégis érzékel. Nem kigondolható, ő mégis gondolkodik. Nincs más látó, mint ő, nincs más halló, mint ő, nincs más érzékelő, mint ő, nincs más gondolkodó, mint ő. E Múlhatatlanba van beleszőve, Gárgí az éter széltében s hosszában. (Brihadáranjaka-upanisad 3.8.6-11.)
Jágjavalkja megtanítja Gárgit, hogy az egész világ – a jelen, a múlt és a jövő – az éter elembe, ebbe a mindent betöltő és felölelő finom anyagi elembe van beleszőve, s az éter elem a Múlhatatlanba (aksaram) van beleszőve. Ez a Múlhatatlan a Tudat, a felsőbb intelligencia. Ezen múlik a mindenség térbeli és időbeli rendje és az a rejtett egyetemes törvény, aminek a világon minden engedelmeskedik. Gárgi győztesnek nyilvánította Jágjavalkját, majd elhallgatott. Ezzel kaptunk egy lehetséges választ a mögöttes rend mibenlétére: a transzcendens Tudat.