Ikertestvére e felhívás a Gyűlöld a gőgöt! tételnek. Milyen jó volna, ha ez az intés is fölösleges lenne! A világi mérték szerint ugyan vannak különbségek ember és ember között, de a lélek szintjén mindenki egyformán nagyszerű. Ezért a léleklátó ember mindent és mindenkit spirituális alapon képes megbecsülni, s önmagából kiindulva mindenkiben látja az egy és örök azonosságot.
Általában két hibába esik az ember: túlbecsüli saját jó tulajdonságait és nem hajlandó megbocsátani mások gyöngéit. A beteges önigazolás sokszor mások esendőségéből, nehézségeiből táplálkozik, erősebbnek érezzük magunkat, ha másokat gyengének látunk. Pedig ha felsőbbrendűnek tekintjük magunkat, nehéz barátságosnak lenni.
Hajdanán az erényes Judhisthir és a harcias Durjódhan feladatot kapott a bölcsektől. Judhisthirnak magánál hitványabb embert kellett
keresnie, Durjódhannak magánál kiválóbbat. Elindult a két ifjú, s mikor visszaértek, a bölcsek nekik szegezték a kérdést, sikerrel járt-e küldetésük? Durjódhan kikelt magából:
– Nem sikerült, amivel megbíztatok! Akivel csak találkoztam – az egyik gyönge, a másik hitvány, a harmadik lusta – nem találtam nálamnál kiválóbbat, sajnálom!
Judhisthira is bánatosan szólt:
– Én sem jártam sikerrel. Amerre csak megfordultam, mindenütt kiváló emberekkel találkoztam, az egyik szerényebb, a másik bölcsebb, a harmadik igazságosabb, mint bárki más. Sajnálom, én nem találtam magamnál hitványabb embert.
Nem vitás, nehéz értékén mérni az embert, beleértve saját magunkat is. Hogy ne alaptalan elfogultság, vagy ellenkezőleg, az alaptalan előítélet vezéreljen másokkal kapcsolatban, és ne az alaptalan büszkeség, vagy az éppúgy alaptalan kicsinyhitűség alapján ítéljük meg önmagunkat. Egy tisztánlátó ember mindenkiben önmagát fedezi föl, ezért nincs oka mások lebecsülésére. Milyen szánalmas volna saját önbizalomhiányomat mások lebecsülésével kompenzálni! Létezik egy meglehetősen fura tranzakció: olyan áron vegyél egy öntelt embert, amennyit ér, és annyiért add el, amennyire tartja magát! És itt nyilván nem emberkereskedelemről van szó, hanem az erények vásáráról, a hiteles értékítéletről. Úgy mondják, elbizakodottság előzi meg a bukást. Ezt pedig jobb elkerülni. A lelki tisztánlátás egyben a könyörület szemével való látás is. Fel kell fedezni a sok hiányosság közt is a csekélyke erényt, mert ha ez a kis világosság bizalmat kap, akkor teret nyer. Ellenben rendelkezzék valaki számos jó tulajdonsággal és csak néhány hiányossággal, ha nem kap bizalmat, úgy hiányosságai uralkodnak el rajta.
Vagyis e felhívás nemcsak defenzív elkerülése a túlzott fennhéjázásnak, hanem mások megbecsülésének és megsegítésének aktív gyakorlása. Ebben az értelemben lelki gyakorlat, tudatos értékkeresés az öntudatlan hibakereséssel szemben. Mások megbecsülése nem mesterkélt alázatoskodás, hanem hiteles önismeret, valamint őszinte tisztelet és nagyrabecsülés kérdése. Senki sem szereti, ha lekezelik, lenézik. Az ilyen helyzetek elszenvedése mégis azért hasznos, mert segít tartózkodnunk az efféle viselkedéstől. Ne add másnak azt, amit magadnak nem szeretnél.
Péter háromszor tagadta meg Jézust, mégis ő lett az egyház alapköve. Aki maga is hibázott, elnézőbb, megértőbb mások gyöngéi iránt. A hibákat, hiányosságokat valószínűleg el kell fogadnunk másokban és önmagunkban is, de nem kötelező egyetérteni velük!