Mi változik az életben? Abban a hiszemben élünk, hogy minden változik. Az ókori görögök közül Hérakleitosz mondta: Panta rhei, minden változik – talán csak maga a változás állandó. De ha jobban belegondolsz, szinte nem változik semmi. Az élet nagyon hasonló helyzetekbe hozza gyakorlóit, mintha igaz volna a mondás, hogy a jellem egy mitikus szerep.
Ha belegondolsz, az élet ugyanazoknak a cselekményeknek a folytonos ismétlése: felkelsz, reggelizel, dolgozol, szórakozol és lefekszel. És ez így megy egy életen keresztül. Akkor is ugyanazt a rutint ismétli az ember, hogyha a feltételek változnak: ha egy másik kontinensen ébredsz, ott is megmosdasz és reggelizel. A díszletek és a szereplők olykor cserélődnek, de a darab ugyanaz.
Kell egy rátermettség, egy tisztánlátás ahhoz, hogy az ismétlődéseket észrevedd. A sztereotip élethelyzetekbe nem érdemes belemenni. Persze amíg észre
sem veszed, hogy éppen a kényszerűségnek egy ilyen csapdájába sétálsz be, addig nincs esély a változtatásra, egyik reggeli a másik után következik.
Megérkezett az ifjú növendék a kolostorba, s megkérdezte elöljáróját, mi lesz a dolga.
– Húzod a vizet, fiam, és vágod a fát.
Eltöprengett az ifjú, és kezdetben vállalhatónak tűnt a feladat. De hát csak nem tart örökké az ilyesféle szolgálat? Elvégre azért jött a kolostorba, hogy megtisztuljon a káprázat minden árnyától, s megvilágosodjon! Ezért megkérdezte:
– És mi lesz a dolgom, ha elértem a megvilágosodást?
– Húzod a vizet, fiam, és vágod a fát.
Látszólag van különbség a megvilágosodás előtti és az azt követő állapotok között, a fiatal kor más, mint az érett vagy az öregkor. Haladj a korral, vagy tarts ki a maradandó értékek mellett? 16 évesen a haladás, 60 évesen a kitartás tűnik fontosabbnak. Ami jó hajnalban, nem biztos, hogy jó alkonyatkor. Ifjan még elfogadható az az őszinte vélemény, hogy csak azt csináld, amit szeretsz!
Milyen bátor vélekedés! Kiküzdi magának a mozgásteret, szelektál, kényekedve szerint választ! Mindenki szeretne így élni, de nem mindenki hajlandó megküzdeni ezért a szabadságért. Ám az is igaz, hogy mindig időszerűnek kell lenni, vagyis ifjú fejjel lehetsz lázas, érett fővel már inkább megfontolt, vén fejjel pedig bölcs légy! Módosítsuk a fenti tetszetős kijelentést! A húszéves fejjel elhangzó Csak azt csináld, amit szeretsz! tétel hatvanéves fejjel így hangzik: Amit csinálsz, azt szeresd!
Ha valamely cselekvésre rászorít az élet, legalább csináld jó szívvel, úgy könynyebb. Azt mondják, amíg erőből cselekszik az ember, nem jut el a létezés gyökeréig, míg ha fesztelenné válik a cselekedete vagy gondolata, sokkal közelebb kerül a lényeghez.
Mi változik tehát? Nem maga a cselekménye, hanem talán a hozzáállás. Az élet nemcsak arra való, hogy élményeket vadássz, és folyton újabb kapcsolatokat gyűjts. A horizontális gyarapodás mellett vertikális irányban is haladni kell, hogy mélységi tapasztalatokat is gyűjts. Ez az átértékelődés. Ami korábban minden egyebet elsöprően fontos volt, később veszít fényéből, a helyére kerül. Olyan kérdések válnak fontossá, amiket addig föl sem tettél magadnak, nem is sejtett távlatok nyílnak meg. A korábban súlyos dolgok súlytalanná válnak, s ami addig hidegen hagyott, kezd fontossá válni. Nem a világ változik, még csak nem is a darab, amit életnek hívnak, sőt a szereposztás sem: te változol. Megvilágosodás után másként húzod a vizet s vágod a fát, mint annak előtte.