Az élet keletkezését feszegető kérdés jogos kérdés, sőt, mondhatjuk az egyetlen igazi kérdés, amelynek kutatásával és megválaszolásával foglalkozni érdemes. Ennél már csak egy lépéssel lehet tovább menni, amikor azt a kérdést teszszük fel: miért létezik bármi is egyáltalán? Mondhatjuk az eszkatológia, a végső kérdések vizsgálata a legfőbb vizsgálódás.
Hogyan keletkezik az élet? Az élet eredete egy kémiai esemény vagy eseménysor volt, ami által a természetes kiválasztódáshoz nélkülözhetetlen vitális körülmények először következtek be. Amint a vitális életerő – bizonyos fajta genetikai molekula – a helyére kerül, a tényleges darwini természetes szelekció már bekövetkezhet, s a komplex élet felbukkan, mint egy esetleges következmény. De az első átörökítésre képes molekulának a véletlennek tulajdonítható spontán keletkezése sokak szerint fölöttébb valószínűtlen… (Richard Dawkins: Isteni téveszme)
A kémiai esemény vagy eseménysor meglehetősen bizonytalan, kevéssé egzakt, mi több ex cathedra kijelentésnek tűnik,
amit szerzőnk egy vallásos magyarázatban bizonyára elutasítana, mint tudománytalan állítást. A vitális körülmények kifejezés kellőképpen megfoghatatlan, amit bármilyen tényállásra alkalmazni lehet, s a természetes kiválasztódás mint valamely deus ex machina szerepel, mint a görög drámákban színpadi berendezésekkel hirtelen elővarázsolt isten, aki a bonyodalmakat hibátlanul megoldja. Amint az előfeltételek valamely titokzatos módon megvalósulnak – ki tudja hogyan? – máris jöhet a mindenre gyógyír természetes szelekció, bár csak feltételes esetben, s nyomban ott a komplex élet, ami azért ne feledjük, csak egy esetleges következmény. Az utolsó mondat legalább becsületére válik a szerzőnek, megengedi, hogy e nagyvonalú gondolatmenetet és hipotézist sokan valószerűtlennek tartják. El kell gondolkodni azon, hogy a bizonyos fajta genetikai molekula, az esetleges következmény vagy a véletlennek tulajdonítható spontán keletkezés mennyire tűnik szabatos és tényszerű, bizonyítható tudományos tételnek…
Kérdezzük meg bátran, mennyivel tűnik indokoltabbnak, elfogadhatóbbnak a fenti okfejtés, mint mondjuk a szimbolikus értelmű hatnapos teremtéstörténet, vagy az a magyarázat, miszerint Isten rápillant az anyagra s a lelkek sokaságával termékenyíti azt meg, vagy egyszerűen megálmodja a világot?
A gondolatszabadság fényében nincs is ezzel a felfogással semmi gond, hiszen mindenki arra vezeti vissza saját létét, amire csak tetszik neki. Ugyan spirituális körökben ezt fosszilis evolúciónak nevezik, amikor tehát az anyagot tekintik elsődlegesnek, és a matériából igyekszenek eredeztetni az életet, a gondolatot, akaratot, érzést. Ezzel szemben az idealista gondolkodás a szellemet tekinti elsődlegesnek, s úgy tartják, ez a szellemi energia az élet, mi több, a létezés, a tudat és a boldogság hordozója, amely képes akár anyaggá is sűrűsödni. Mindaddig nincs tehát gond a fosszilis evolúcióval, amíg nem lép fel az egyedüli lehetséges világmagyarázat igényével. Mert ebben az esetben a quasi-tudományos hipotézis – tehát elmélet, elgondolás, nem pedig bizonyított tény – fundamentalista ideológiává torzul, amely kizárólagosságot követel magának. Innen már csak egy lépés a vulgáris logika vagy a tudományos inkvizíció alkalmazása.
A kémiai eseményekkel szemben Martin Rees Cambridge-i csillagász véleménye sokkal izgalmasabbnak tűnik: „Miért létezik bármi is egyáltalán – ez a legfőbb misztérium. Mi lehel életet az egyenletekbe, mi változtatja azokat a tényleges kozmosszá? E kérdések azonban a tudomány határain kívül esnek; a filozófusok és teológusok területe.” Mondhatnánk, a tudomány a hogyan? a teológia pedig a miért? kérdésre igyekszik választ keresni.