Sokáig evolúciós szemlélet uralta a vallástörténetet. Eszerint holmi animista vagy fetisiszta-samanisztikus gyökerekből előbb a természeti erők istenítése, majd a politeizmus alakult volna ki. Ezt a kaotikus állapotot szüntette volna meg a zsidó monoteizmus, és ugyanerre hivatkozik az iszlám szupremácia: az absztrakt, megfoghatatlan egy igaz Isten koncepciójára, ami a vallási gondolkodás evolúciójának úgymond a betetőzése. Ennek fényében azonban hogyan értelmezzük azt a tényt, hogy a Bibliában hetvenhatszor fordul elő az „idegen istenek” kifejezés?! Hát akkor hány isten van?
Ez a kérdés az indiai titkos tanításokban, az upanisadokban is elhangzik. Egyesek nyilván rávágnák: egy, a dualista felfogást hívő gnosztikusok nyilván azt állítanák, kettő. A szentháromság már nevéből adódóan is három, egy ókori római polgár pedig állítaná, sok. De az
upanisadok, az indiai titkos tanítások ennél sokkal meglepőbben fogalmaznak.
A bráhmanák szellemi vitájának utolsó szakaszában a bölcs Sákalja az istenek számáról és kilétéről faggatja Jágjavalkját, a legkiválóbb tudóst.
– Hány isten van, Jágjavalkja? – kérdezte Sákalja.
– Háromszázhárom és még háromezer három, ahogyan az az isteneket dicsőítő fohászokban szerepel…
– Rendben – mondta Sákalja, – de mégis, hány isten van, Jágjavalkja?
– Igazad van, ezek csupán megnyilvánulások, valójában csak harminchárom isten van.
– Melyik ez a harminchárom?
– A nyolc Vaszu (a Tűz, Föld, Levegő, Ég, Nap, Hold, Menny és a Csillagok); a tizenegy Rudra (az ember tíz érzékműködése, az öt érzékelő funkció és az öt cselekvő érzékszerv, valamint tizenegyedikként az elme); a tizenkét Áditja (az esztendő tizenkét hónapja) – az harmincegy, Indrával, a mennydörgés urával és Pradzsápatival, az áldozati rítus urával együtt pedig harminchárom.
– Rendben – mondta Sákalja, – de mégis, hány isten van, Jágjavalkja?
– Bizony hat, három, kettő, másfél, de valójában csak egy…
– Akkor hát melyik a hat isten?
– A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap és a mennybolt – ez a hat, mert ez a hat minden.
– No és melyik a három isten?
– Az bizony a három világ, mert bennük lakik minden isten. Az első világ a tűz és a Föld világa, a második a szél és az ég birodalma, harmadik pedig a Nap és a mennybolt világa.
– És melyik a két isten?
– Az étel és a lélegzet, mert az anyag és a szellem párosából fejlődik ki minden egyéb.
– És melyik a másfél isten?
– Ez, aki itt lélegzik.
– Erről egyesek azt mondják, aki lélegzik az egy, hogyan lehetne hát másfél?
– Úgy, hogy ha lélegzik, hát akkor gyarapszik is.
– És ki az egy Isten?
– A lélegzet, az Brahman. Úgy is nevezik: Az.
Meglepő absztrakciós teljesítmény! Jágjavalkja előbb hihetetlen nagy számú, háromezer-háromszázhat istenséget jelöl meg, majd harminchárom, hat, három, kettő, másfél s végül egy istent említ. Ahogy a számok csökkennek, a megjelölt princípiumok egyre egyetemesebbé válnak. A sokaság csökkenésével egyre lényegibb látásig jut a felsorolás, míg végül eljut a végső lényegig, a lélegzetig vagyis az Életig. Ez a létprincípium, másként a létezés isteni misztériuma. A Létezés van… Ez a végső lényeg az alapja és forrása miden további létezőnek, maga az Isten…