Vajon hol oktatják ma a szabad gondolkodást? Manapság a szabados gondolkodás a divatos, jóllehet a gondolati szabadság évszázados, ha nem évezredes probléma. Francis Bacon (1561-1626) így ír erről a Novum Organum I. könyvében, 1620-ban:
XC. A tanult emberek székhelyéül szolgáló és a műveltség gyarapítására alapított iskolák, akadémiák, kollégiumok és egyéb intézmények erkölcsei és elvei is mind a tudományok haladását hátráltatják. A leckék és gyakorlatok összeállítása olyan, hogy lehetőleg senkinek se juthasson eszébe a megszokott anyagtól eltérő tárgyon törni a fejét. De ha valaki mégis csökönyösen ragaszkodik hozzá, hogy szabadon használja értelmét, erre csak egymaga szánhatná rá magát: társaitól semmi segítséget nem remélhetne. Ha még ezt is elviselné, azt kellene tapasztalnia, hogy szorgalma és bátorsága jelentős mértékben gátolni fogja előrehaladását. Az ilyen helyeken ugyanis a tanulmányok alig egy-két szerző írásainak börtöncelláiban sorvadoznak, s ha valaki ezektől eltérő véleményt nyilvánít, rögtön rásütik, hogy öszszeférhetetlen lázadó. (Francis Bacon: Aforizmák a természet magyarázatáról és az ember uralmáról)
Igaz, hogy Bacon materialista alapú szemléletet igyekezett meghonosítani, s talán a vallásos dogmatizmussal szemben lázadt, de a pillanatnyi helyzettől függetlenítve szavait az üzenet ma is érvényes. Jóllehet a vallásos világnézet helyett ma a természettudományos szemlélet az uralkodó, s a tekintélyelvű hierarchikus társadalomszemlélet helyébe sok helyütt a liberális és egalitárius demokrácia gondolata lépett, de ezeket az újabb nézeteket sokszor éppoly kizárólagossággal hirdetik egyetlen jó megoldásként, mint elődeiket. Idővel felcserélődnek a szerepek, s a szabadgondolkodó tudós lassan fundamentalista farizeussá válik, míg a korábban eretnek tanok a szellemi újjászületés és továbblépés szükségszerű összetevői lesznek.
A misztikus felismerések nagy változásokat eredményeznek. A káosz-elmélet azt állítja, kis erőbehatás mérhetetlen nagy következményekkel jár. Ez igaz a lelki felismerések, a megvilágosodás esetében is, pedig ekkor nem a káosz fokozódik az ember tudatában. Mégis, alkalmassá kell válni a spirituális élmények befogadására. Ehhez fontos az intuitív készségünk művelése. Sokan mondják, másra nincs is szükség, s az egyetlen követelmény az, hogy nincs követelmény. Mégis kívánatos néhány ajánlás követése: a helyes tant helyes forrásból megismerve helyesen kell követni, teljes eredményre ekkor számíthat az ember. Hagyományhoz, szellemi iskolához tartozás, a tanító követése, önfegyelmező és kutató gyakorlatok, meditáció, ima, az elmélet és gyakorlat összhangja – megannyi előírás, amik biztonságosabbá teszik a lelki folyamat követését.
Az upanisadok kijelentik, azt kell kutatni, amit megismerve minden ismertté válik, azt kell elérni, amit elérve minden elértté válik. Ha az ember eljut a forrásig, mindig bővében lesz a víznek, ha pedig a mindenség forrásáig jut el, akkor az ok-okozati összefüggésrendszer folytán tényleges misztikus összeköttetésbe kerülhet mindennel, a mindenséggel. A metafizikai tudat hálóján minden összefügg mindennel, mondhatjuk, ez a mindenség szövete. Törvény, igazság, szeretet – mind bele van szőve a világmindenségbe, a kérdés csupán az, melyik szálat ragadja meg az ember? Mondják, mindenki a hite, meggyőződése szerinti felismerésre jut. Erről szól a vers:
Valótlannak hiszed Istent? Valótlan leszel magad is.
De ha létezik számodra, te magad is létező vagy. (Taittiríja-upanisad 2.6.1.)