A három misztikus szerencseszám, sokaság, kreatív erő, kezdet, közép és vég, és ennyi a magyar igazság. A jóga három áldása a béke, barátság és együttérzés, a kereszténységben a három isteni erény a hit, remény és szeretet.

De Fluctibus Armiger, oxfordi orvosdoktor (másként Robertus Fludd) a Teremtőt háromféleképpen tartja ábrázolhatónak: i) emberi alakban, mivel az ember életből és fényből áll, az élet és fény pedig Isten; ii) a Nap alakjában, mert ahogyan az anyagi világban a Nap, ugyanúgy a szellemi világban Isten az uralkodó; és végül iii) háromszög formájában, mert ahogy e síkidomban három különböző szög található, ugyanígy az egységes istenségben három különböző személy létezik, amelyek az egység miatt nem különülnek el egymástól. A három tehát még részletesebb tagolódást és még teljesebb együvé tartozást mutat: Ég atya, Föld anya és Ember, a gyermekük között.

Három fázisú az idő, mint múlt, jelen és jövendő, és háromrétű a világ, a menny, a föld és az alvilág gyanánt, amit három minőség jellemez, a tömegszerűség vagy tudatlanság, az energia vagy szenvedély és a fény vagy jóság. A világteremtés kezdeti fázisaiban a kozmikus értelem, az öntudat és az anyag megnyilvánulása e három tényezőre vezethető vissza. Ebben a fény, erő s árnyék jellemezte világban három az ember vágyódása is: a mennyek után, az asszony és a vagyon után törekszik, mert háromféle az emberi élet célja is: erény, gyarapodás és érzékiség. Ezek a hármasságok azonban még befelé viszik az embert a világi lét útvesztőjébe.

A három rabló

Az erdő mélyén eltévedt embert három rabló rohanja meg, Tompa, Tüzes és Okos. Tompa, aki meglehetősen gonosz és rosszindulatú, azt mondja: „Üssük agyon, s raboljuk ki!” Tüzes azt mondja: „Rendben van, fosszuk ki, de ne üssük agyon, az életét megkímélhetjük! Őt itt hagyjuk, mi meg elinalunk.” Mire megszólal Okos: „Rendben van, fosszuk ki, s igazad van, ne üssük agyon, de ne is hagyjuk a rengeteg mélyén, elvezethetjük az erdő széléig…” Tompa, a tudatlanság életvesztő, Tüzes, a szenvedély kifoszt, míg Okos ugyanúgy elvesz mindent, de elvisz a lét rengetegének széléig.

Aki szabadulni szeretne, az előtt három út nyílik: a helyes cselekvés útja, a tudás, megértés útja és az imádat útja, vagyis lehet hős, lehet bölcs és lehet rajongó belőle. A hős három vonása az igazság, az önzetlenség és a hűség, a tudós három vonása a megkülönböztető készség, a léttisztítás és a szabadság, míg a rajongó három gyakorlata a szeretet, a szolgálat és az önátadás. Aki pedig aszkétának áll, annak fegyelmeznie kell testét, beszédét és gondolatait – egyik nehezebb, mint a másik.

Ha el kell dönteni egy állításnak, cselekedetnek vagy véleménynek az értékét, akkor a kinyilatkoztatás, a szent hagyomány és a logika, vagy másképp az elmélet, a gyakorlat és az ész a három legfőbb viszonyítási tényező.

A három lehet egy meg egy meg egy, vagy az egy és a kettő összegzése. Jó példa erre a három szent folyam, a Gangesz, a Jamuná és a Szaraszvati találkozása (1 + 1 + 1); csakhogy a Gangesz és a Jamuná látható, és egybeömlik (1 + 1 = 2), míg a misztikus Szaraszvati láthatatlan módon csatlakozik hozzájuk (2 + 1 = 3). Az emberi szervezeten belül a Gangesz megfelelője az idá pránavezeték, a Jamunáé a pingalá, a Szaraszvatié pedig a központi szusumná. Ahol a három folyam találkozik, Prajág szent helye pedig a koponyatető misztikus nyílása, a lélek kijárata. És háromrétű a szent óm szótag is, első tagja az A hang az Isten, utolsó tagja, az M hang az ember, a kettő között az U hang a szeretet.