Eljött az értékelés ideje. Arra kell koncentrálni, ami eleven fényben fürdik és egyre fontosabbnak tűnik. A világ bonyolultabbá vált, mégis egyre több helyes irány mutatkozik, amik a jövő zálogait jelentik az Igazság, a Szépség és a Szeretet szolgálatában.
Életednek számtalan olyan vetülete létezik, melyek eddig talán kötöttséget, terhet és bonyodalmat jelentettek, de ugyanaz a dolog, ami addig gondot okozott, ha a tökéletesség eszközeként alkalmazod, már nem rabságot, hanem szabadságot eredményez.
Életednek ezek a feltételei jó kereteket jelentenek, amiket érdemes újabb és újabb, egyre tisztább és magasztosabb tartalmakkal megtölteni. Vigyázz, nehogy a keretek fenntartása eméssze föl az odaadásodat és lelkesedésedet, eltakarva ezzel a lényeget. Azon se lepődj meg, hogy amit életed során fölépítettél, időről időre meginog, akár össze is dől. Tekintsd ezt a korlátok lebontásának, hogy szabadabban, reménykedőbben tekinthess körül. Ami lebomlik, az mulandó, ne bánd, ami megmarad, az maradandó, annak örvendj. Az igazi értékeket a romok között találod meg…
Minden lépésednél légy figyelmes. Bizonyosságként őrizd a szívedben, hogy
semmi sem esik kívül a gondviselés figyelmén, és a jótevőt sohasem győzi le a gonosz.
Tanítványát a Védákra megtanítva a mester így inti növendékét:
– Mondj igazat! Gyakorold az erényt! Napi tanulmányaidat el ne hanyagold! Ha mesterednek kedves ajándékot hoztál, ügyelj arra, ne szakadjon meg nemzetséged fonala. Az igazságot el ne hanyagold! Az erényt el ne hanyagold! A boldogulást el ne hanyagold! A gyarapodást el ne hanyagold! A tanulást és tanítást el ne hanyagold! Az istenek és ősök szolgálatát el ne hanyagold! Istenként tekints anyádra! Istenként tekints atyádra! Istenként tekints mesteredre! Istenként tekints vendégedre! … Amely cselekedet folttalan, csak azt tegyed, ne mást! Amely gyakorlat helyes, azt kövesd, ne mást! Ez a parancsolat. Ez a tanítás. Ez a Védák titkos tanítása. Ez az útmutatás. Ez a tökéletesség útja, bizony, ez a tökéletesség útja! (Taittiríja-upanisad 1.11.1.)
A lelki tudomány sajátsága az, hogy ez nem csupán egy elmélet a sok közül, nem csak egy könyv, amely a polcodon porosodik. Nem valamely legenda, sok ezer évvel ezelőttről, ami ma már nem érvényes. Nem, ezek örök igazságok. Az igazság – igazság, a tudás – tudás, a szeretet az szeretet. Ez a lelki tudomány három legfőbb eleme.
Rauf Mazari arab bölcselő azt mondja: „A szeretet tevékenység, a tevékenység tudás, a tudás az igazság, az igazság a szeretet.” Rabindranath Tagore pedig felel neki: „Elaludtam, és azt álmodtam, az élet öröm. Felébredtem, és azt láttam, az élet kötelesség. Cselekedtem, és felismertem, a kötelesség öröm.” Tedd a jót. Ha legalább egy kicsi kis tudás szorult beléd, már nem vagy szabad, helyesen kell cselekedned. Nincs tévedés, a helyes cselekvés kötelező. Egyetemes célkitűzésekre és konkrét döntésekre van szükséged, amik hosszú távon is garantálják életed eredményes és tiszta folyását, és végül a célba érést. Mert nem csak elindulni kell, megérkezni fontosabb.
Köszönöm, hogy együtt töltöttük ezt a kis időt, és azt, hogy részt vállaltál ebben az utazásban. Önmagadtól indultál és remélhetőleg eljutottál jómagadig. Kérlek, mindig emlékezz a hivatásra, tudatosulj a végső kérdésekről, és szolgálj. Segítsd az isteni akarat érvényesülését és az isteni szeretet beteljesülését. Ne feledd, a szeretetteljes szolgálat önkéntes vállalás kérdése, de ha valaki igent mond, akkor szívvel-lélekkel cselekedjék. Köszönöm neked, annak reményében, hogy találkozunk az örökkévalóságban. Jóakaród és segítőd…