Manapság mindenki mester szeretne lenni, anélkül hogy előbb növendék lenne. Előbb lesz valaki író, minthogy fordító lenne. De hát az ember már csak ilyen, inkább lesz úr a pokolban, mint szolga a mennyországban. A mesterkurzus általában azt jelenti, hogy mondjuk egy kiváló hegedűművész tart továbbképzést ifjabb hegedűsöknek: a mester tartja a kurzust. De milyen az, amikor a mesterek a résztvevői a kurzusnak?

Szellemi értelemben ennek van igazán értelme. Növendéki szolgálatkészség nélkül nem lesz senkiből sem mester, legföljebb kézműves. Tudnivaló, hogy

képzés nélkül nincs képzettség. A magasabb képességek önkontroll nélkül végzetesek lehetnek, ezért egy mesternek nemcsak elindítania kell tudni a lelki folyamatokat, hanem adott esetben megállítani is. A köznapi életben elvégzel egy kurzust, ami lezárul a vizsgával. A mester-kurzus soha nem ér véget és folytonos a vizsgahelyzet. Ahogyan az élet folyton kérdez bennünket, úgy a mesterkurzus is kérdésekből áll. Nincs pontozás, nincs vizsgabizottság, de kell őszinteség és igényesség. Ennek szellemében igyekezz válaszolni.

Első fokozat

  • 1. Mik eddigi lelki törekvéseid legfontosabb felismerései?
  • 2. Mit tennél, ha egyedül maradnál a hiteddel, akár egy lakatlan szigeten?
  • 3. Miben kellene mélyebbre hatolnod?
  • 4. Miben látod saját magad erényeit és gyöngéit?
  • 5. Mik az életed legfontosabb vezérlő elvei?
  • 6. Megdőltek-e már dogmáid?
  • 7. Mik a legfontosabb céljaid?
  • 8. Min méred saját munkád, szolgálatod hasznát és értelmét?
  • 9. Mit tartasz az életben a legkényesebb, érzékenyebb, veszélyesebb pontoknak?
  • 10. Képes vagy-e kívülről figyelni önmagad, és befolyásolni a dolgok menetét?

Második fokozat

  • 1. Szabad-e elszegődni egy eszme szolgálatába? Cél-e annak a fönnmaradása, a továbbörökítés, az életképesség?
  • 2. Léteznek-e még klasszikus emberek és élethelyzetek? Alkalmas-e még bárki a barátságra, teljes önátadásra?
  • 3. Megtalálja-e mindig az ember a segítőit? Elfedhetik-e a hibák, hiányosságok az eredeti őszinte szándékot?
  • 4. Mi az áldozatkészség? Föláldozható-e egy teljes élet? Nincs-e visszaélés az elfogadott élet-áldozatban?
  • 5. Bele lehet-e avatkozni a saját sorsba, vagy másnak az életébe? Fölülírható-e az egyéni sors, életút? Létezik-e megváltás?
  • 6. Mi a hamu alatt szunnyadó parázs, és mi a kirobbanás, a permanens extázis?
  • 7. Mi érvényesül inkább, az egyéni életösztön, vagy amit a mester belelát növendékébe?
  • 8. Mi gátolja a szeretet kifejeződését? Miért a potenciálkülönbség a szerető és a szeretett között? Mennyire önzetlen, avagy kisajátító a szeretet?
  • 9. Szép-e az, ami emberi, vagy csak sár, biológia, káprázat-varázs?
  • 10. Van-e jogalap a szemrehányásra, ha egy emberi kapcsolatban mindkét fél őszintén próbálkozik, de valami nem tökéletesen sikerül? S lehet-e szemrehányást tenni az Istennek?