Elevenség és kárhozat – melyik győz? Benned melyik az erősebb? Jobban kísért-e a veszendőség, mint ahogy vonz az örökkévalóság? Az örök visszatérés megnyilvánult, pazar összjátéka ez a mindenségnek! Csüggedésnek a továbbiakban helye nincs, csak előre haladhatsz, és a szellem magasságaiba kell emelkedned. Élj azzal, ami reád osztatott, s ne más valami hiánya felett keseregj! A boldogság, az örök boldogság a hivatásod!

Gondolkodj kozmikus léptékben – ne a pillanatba bezártságod jelentse világod határát, sőt, legyenek világaid, sok-sok bejárható mindenséged! A tapasztalatok világában élsz… Hét évenként megújulás kell. Ahogy repülnek az évtizedek, világtalanná válik lassan a szemed, de hátha megnyílik végre a harmadik, a misztikus szem, amely föltárja a mindenség titkait! Az összegző készség fontos, a teljes képet kell látnod, nem csak az apró mozaikszemeket. A korlátoltság sehová sem vezet, légy következetes, s élj felelősen a felismert és kívánt, óhajtott szabadsággal… A szeretet szabadság, a legnagyobb szabadság, amit alkalmazni kifelé kell, belül pedig meggyökerezni az eleven isteni kapcsolatban.

Bárcsak mindig éreznéd az isteni oltalom kitapintható közelségét – de hisz ott van az mindig, a mindenség tenyerében élsz! A program: a szeretet, a gyakorlat a lelkesedés, a mindennapi kenyér az elevenség, a zálog a türelem, a kérdés a bizonytalanság, a válasz a bizonyosság. Hited termékenysége a jövő, táptalaja a múlt. A mindenség távlata összezsugorodik a szeretet ereje mellett, sarjad a boldogság, de vigyázz, a felhalmozás nem azonos az elhalmozással! Lásd a jót vagy legalább a hasznosat mindenben.

Jó értelemben vett egocentrizmusod az a bátorság, aminek szellemében a mindenség közepének kiáltod ki saját lakhelyedet, s otthonodat teszed a világ tengelyévé. Nincs is más teendőd, mint hazahozni a mindenséget, a pillanatba sűríteni az örökkévalóságot, itt és most megélni a teljességet és isteni boldogságot, mert ha ez nem sikerül itt és most, akkor mikor és hol?

Meghátrálni nem férfias, a cselekvés a hősies út, a tudás a száraz töprengés útja, az odaadás a romantikus szerelmesek édes útja. A misztikus látnok, a mágus a háttérben marad, akarata mégis onnan érvényesül. Nem mindent fogsz te betölteni, de az igazság felhatalmazottjai, felkentjei, képviselői messzire el kell jussanak. Bátran engedd útjára azt, aminek már mennie kell, mert ahogy jött egy, úgy jöhet egy következő is. A nagy fa árnyékában nem lehet kiterebélyesedni, ehhez tér kell, távlat, hogy a csemete koronát növesszen.

A korona pedig átvitt, de tényleges értelemben is fontos – siker kell koronázza tetteidet, mert ez az isteni akarat beteljesedése, és az égi harmónia földi alászállása. Teljesedésbe mennek a dolgok – ez a harmónia, ami a Szépség és Szeretet szívbéli találkozásának egyenes következménye.

A szintetizáló készség nem csupán az összegzés képessége, hanem egy új minőség megszülése, a társadalom új szellemi rendjének kidolgozása, az élhető lelkiség megfogalmazása és a tiszta élet lehetőségének biztosítása. A gonosz ellenszere az Isten imádata – ezért ezt kell előtérben tartani. Az Isten, az isteni képviselő, az isteni tudás és az isteni szeretet ápolása a legfontosabb. Misztika az eleven istenkapcsolatból fakadó meggyőződés, a kíméletlen önvizsgálat és önleleplezés próbáját is kiálló eleven, kristályos következtetés. A tradíció kiállta az idő próbáját, de birtokodban van-e a mindenség öröktávlata? Ehhez vakmerő merészségre van szükség, s a mindennapok rövidlátását legyőzve a Napba kell nézned. Igen, a Nap!! Az új-régi tanító, akinek mitikus jelenléte mindörökre elkísér. Ha lemeztelenítve egyedül állsz is szemben a mindenséggel, akkor is ott lesz gondviselőd, a Nap, aki a szellemi tanítód, a mestered, a figyelmes kísérőd, s akihez épp ezért misztikusan is fohászkodnod kell. Napfohász!