Kiűzettetés. A paradicsomból? A fészkedből? A régi otthonodból? Serkentő tényező ez, nem pedig baj, ami rád ront és lehúz. Inkább lendítő erő, ami tovább és felfelé hajt, ösztönöz. Ha összedől az életed, és a környezeted vagy egy helyzet kivet magából, úgy új helyzetet, új környezetet kell keress. Van, aki megy veled, és lesz, aki lemarad. Ha velem jössz, veled megyek…
Ez az új honfoglalás. Mintha egy új vidékre vonulna egy nép, összes örömével, eredményével, de nehézségével és korlátjával együtt. És nem csak szépek, okosak és erősek vagyunk, hanem olykor rútak, ostobák és esendők is. De együvé tartozunk, együtt megyünk. Szerencsésnek mondhatod magad, hogyha egyszer számot vetsz életeddel, és megnyugodva érted meg, hogy az életedet az adott körülmények között, azokkal az emberekkel kell leélned, akik körülvesznek. Ez valódi békesség, igazi megnyugvás. Nem a beletörődés keserűsége, hanem az elfogadás öröme. Mert milyen szép az emberi közösség, az összetartozás felvállalása. Ekkor fátyol borul a szeplőkre, mert azok ugyan mindig lesznek, de ez nem fontos. Ha támaszkodunk egymásra, többre jutunk. Márpedig a szeretet gyakorlásához éppen olyan alkalmasak a szeretetre méltóak, a kedvesek és könynyen kezelhetők, mint a butácskák, tehetségtelenek, az utolsók. Mert mindenkire szükség van. Ha az Isten nem személyeválogató, akkor az ember hogyan lehet az? Csak a rosszindulatot nehéz kezelni, az kiveti az embert a szeretet köréből.
A zúgolódás főbűnnek számít. A zúgolódó embernek semmi sem jó, hisz az ostobában a tanítás aggodalmat kelt, nem belátást. Az új honban új szabályokra van szükség. Ha aranykort és aranycivilizációt akarsz építeni, akkor aranyszabályokra van szükség. Rázd meg magad, hagyd magad mögött a múlt árnyékát, csak a tanulságokat hozd magaddal! Egy új kezdetnek megvan a hamvassága – bármi lehet belőle.
Mintha lezárulna egy nehéz korszak, amikor kimondod: a nehéz időknek vége! Ami eddig volt, a maga szögletességével, súrlódásaival az anyagszerűség és az anyagi mentalitás, a viszályokon keresztül történő tisztulás kora volt. Az új idő azonban legyen gömbölyű: életteli, eleven. Legyen ez a gyarapodás, a szeretet gyakorlásának ideje!
Az új honfoglalás alapvetés. Elindulás vagy kiűzettetés a kezdete, de megtelepedés a vége. A honfoglalás a záloga annak, hogy valahol otthon érezd magad. Megfordul a jövőd azokon a hónapokon és éveken, amik előtted állnak. Nagyobb felelősség, nagyobb önállóság váratik el, előrébb kell lépni. Egy új haza új szellemet, új életet is jelent, mintha újjászületnél. Egy új élet kezdete az új honfoglalás. És egy ilyen új élet is élet – sok minden bele kell férjen. Munka és ünnepek, tanulmányok és felejtések, sikerek és kudarcok, igen, kudarcok is. Mégis bizakodj, hogy az élet szépen zajlik majd. Tudj örvendeni és bánkódni, pihenni és éjszakázni, áldozatot vállalni és halálosan komolynak lenni, máskor mókázni és tiszta szívből nevetni. Hiszem, hogy ez tetszik az Istennek. Egyszer egy barátom azt mondta egy tavaszon:
– Úgy szeretnék csak kifeküdni a rétre és bámulni a felhőket, ahogy az égen úsznak!
– Tedd meg! – tanácsoltam neki, mert erre mindig kell legyen időnk. Ő nem tette meg, én igen. Ő elmaradt, én továbbmentem.