– Milyen az igazi dervis? – kérdi barátom a szúfi tanítótól.

– Dervis összetett szó: dar – ajtó, vis – küszöb. A dervis olyan személy, aki eljutott az isteni kapuhoz, és hajlandó olyan alázatos lenni, mint a küszöb, amin mindenki átlép. Az igazi dervis és a hamis, az utánzó párban járnak, az igazi mellett mindig ott a hamis. Ha látsz egy hamis dervist, örülj nagyon, mert ez azt jelenti, közel az igazi! Eredeti nélkül nincs hamisítvány. Hamis tízlírást azért találsz, mert van igazi is. Hamis tizenegy lírást még senki sem látott, de nem azért, mert nem csináltak, hanem azért, mert eredeti tizenegy lírás sincsen. Mindennek megvan a prototípusa.

Mosolyog a frappáns szavak hatásán, a többiek lelkesen bólogatnak, én is – igen, a hamis mellett ott kell legyen az igazi…

– Mindannyiunknak kell valaki, akit szerethetünk, akiről gondoskodhatunk, és aki szeret minket. Itt ez a pohár. A pohárnak mindegy, hová tették le, csak azt várja, hogy megérintsék, használatba vegyék – szeressék. Nem tiltakozik… Az emberben a beteljesületlen vágyak okozzák a bajt – közben ide-oda rakosgatja a rég kiürült vizespoharakat.

Mevlana Rúmí tanácsai

  • › Nagylelkűség és mások megsegítése terén légy olyan, akár egy folyam,
  • › a könyörület és kegyelem terén olyan légy, akár a Nap,
  • › mások hibáinak leplezésében pedig légy éjhez hasonlatos.
  • › A harag és indulat számára halott légy,
  • › az erényesség és alázat terén akár a Föld,
  • › a béketűrés terén olyan légy, akár a tenger,
  • › azt mutasd, amilyen vagy, vagy légy olyan, mint amit mutatsz!

– Ha nem értesz valamit, ne utasítsd el, hanem vizsgáld meg, értsd meg, engedd közelebb! Ne vágd el, ne utasítsd el! Az emberek az értetlenségtől szenvednek.

– No és igaz, hogy ma tilos a szemá? – kérdem, tudván, hogy 1925-ben bezárták a kerengő dervisek kolostorait, s ma rejtve működnek úgy, ahogy tudnak.

– Nos, a szemá nem tilos, de nem mindegy, hogy egy kulturális eseményen veszel részt, vagy egy igazi gyűlésen, ahol ugyan nem biztos, hogy lesz tánc, mégis izzóbb a légkör. A szemát mint lelki gyakorlatot betiltották, a kolostorokat becsukták, de hiába zártak be néhány kolostort, mert így az egész világ kolostor lett. A külső kolostorból amúgy is mindenkinek el kell indulnia a belső kolostor felé. Egyébként sem visel senki két ruhát. Te fel tudod-e cserélni pamutruhádat gyapjúra?

A kérdés látszólagos ártatlansága ellenére mégis provokatív, lelki válaszra kényszerít mindenkit – vajon magunk mögött tudjuk-e hagyni a világit és választani a túlvilágit? Mi lassan indulni kezdünk, a külső találkozást magunk mögött hagyva valamit magunkkal készülünk vinni belül.

– Az isteni szikra ragyog mindenben – mondja barátunk – ezért csókolnak kezet egymásnak a férfiak találkozáskor, így – és mutatja, tenyerébe fogja barátom kezét, behajlított alkarral, fölemelt kézfejjel, egymás felé hajlóan. A hüvelykujjak szorítják az összefonódó tenyereket. Nagyfokú intimitást mutat e gesztus, s ahogyan finoman odahajol a tenyerében tartott kézre, a másik sem tehet mást, minthogy odahajol és leheletfinom csókot ad a baráti kézre.

– Nem a te kezedet csókolom meg, hanem az istenségét – folytatja halkan. – Tudom, mi lakozik benned! Az isteni szikra, igen…