Az igazán nagyszerű dolgok erénye nem az érvényre jutásukban van, hanem a puszta létükben. Ilyen az új paradigma is. S bár sokszor a dinamikus, jól körülhatárolt és mérhető változásokban bízunk, a világszemléletnek a finomabb értékek felé történő elmozdulása inkább sejtéseken, utalásokon, alig észlelhető rezdüléseken keresztül valósul meg, lassú átmenetekkel, hosszas érlelődés után. A lassú, organikus fejlődés eredménye az lesz, hogy az emberi tudatosság szellemi kelméje sűrű szövetű lesz, akárcsak a Szibériában lassanként növekvő fenyő
fája. A legöregebb fának a leglassúbb a fejlődése… Egy erős belső szellemi mag köré fog majd rendeződni a külső bázis egyéni és közösségi szinten is. A változások nagy világfolyamatába a vizsgálódás, szemlélődés, integrálás segítségével kapcsolódhatunk be a közös gondolkodás és közös aktivitás révén.
A cél maradandót alkotni egy mulandó világban. Ez meglehetősen maximalista célkitűzésnek tűnik, de a maximum lelkesítő távlatai mellett a szellemi minimum meghatározása talán még fontosabb. A szellemi minimum az új világnézet magja, az aratás pedig majd a maga idején következik.
Manifesztum
- › Bigott vallásosság helyett szellemi felvilágosodást!
- › A pénz hatalma helyett az igazság és a szeretet hatalmát!
- › Fogyasztás és elégedetlenség helyett egyensúlyt és belső elégedettséget.
- › Kényelem helyett felelősséget!
- › Az anyagelvűség céltalansága helyett a szellemi távlatok tágas, örök dimenzióját!
- › A verseny és győzelem szelleme helyett az együttműködés és a mindenki nyer elvét!
- › Az ego uralma helyett a tiszta én alázatát!
- › Széttagoltság és érdekkülönbség helyett az együvé tartozás és a közös érdek felismerését!
Az új paradigmában újra kell fogalmazni az egyén és közösség viszonyát is. Az individualizált fogyasztó nem feltétlenül integer és szolidáris része a közösségnek. Bármely spirituális alapokon szerveződő közösség három szinten működik:
Szakrális szint – a kozmikus rendet tükrözi, ez a legerősebb, legmagasabb követelmény, a többi működési szerveződés ezt szolgálja. Nevezhetjük ezt a szintet az egyetemes akarat érvényesülésének, amely szinte láthatatlan módon végighúzódik a működés teljes rendjén. Azonosítható a kulturális szépséggel, márpedig a kultúra azt jelenti: összhangban a mindenséggel.
Erkölcsi szint – megfelel az intelligens tudat mezejének, ami az egyetemes kereteken belül biztosítja az egyén fejlődését. Szükséges előfeltételei, illetve termékeny működésének gyümölcsei az erény, tisztesség, igazság, jóság, tisztaság. Előmozdítja a belső gyarapodást, és erősíti a önfegyelemből fakadó tisztánlátást. Legfőbb hátráltatója az intrika, ezért ez mindenképpen kerülendő.
Törvényes szint – ez testesíti meg az egyes lelki közösségek egzisztenciális erejét, és biztosítja a gyakorlati működését. Felöleli a szabályokat, előírásokat és követelményeket, a csatlakozás feltételeit, az aktív részvétel szabályait, a támogatás lehetőségeit, és megszabja a követendő és kerülendő gyakorlatokat.