Az intelligencia azt jelenti, hogy elérjük céljainkat. Az intelligencia néhány további kritériuma a gyors adaptív készség, a kényes helyzetek sikeres megoldása, és a legjobbnak lenni – mindez azonban kristálytiszta lelki szándék nélkül puszta egoista törtetés volna.
Úgy mondják, az embereket a célok tartják össze, a cél az egyik legerősebb motiváló tényező. Ha a célok sokasága hajt, el lehet veszni bennük, és még mindig nem tudod, merre haladsz. Ráadásul manapság összekeveredni látszanak a dolgok, és a célok helyébe az eszközök kerültek. Ez végzetes kavarodást okoz. Amiket manapság célnak tekintenek – siker, boldogság, pénz, társ és hasonlók – sajnos célként szinte egyáltalán nem funkcionálnak. A siker sokszor csak a hiányok betömése, vagy roszszabb esetben az eljövendő bukás megalapozása. A boldogság csak a kezdők óhaja, a bölcsek elégedettségre vágynak, s tudják, a boldogság nem is cél, hanem következmény. A pénz sem cél önmagában, mert a vagyont vagy nemes célok támogatására vagy saját megélhetésre kell használni, különben agyonnyomja az embert. Sok férfi számára cél a nő megtalálása, de a nő is csak eszköze, segítője egy magasztosabb cél elérésében, ami vagy az ember szellemi örökségét tovább vivő utód, vagy a közös lelki távlat befutása. Ilyesmire érdemes szerződni…
A célok alacsonyak és gyöngék, míg az eszmények magasak és erősek. Ezért nem a célok sokaságát kell megvalósítani, hanem a végső célt, ami mindenek fölött áll. Mert egy ilyen cél megvalósulása minden közbeeső célt is teljesedésbe visz. Ezért az intés egyetlen célt, A célt említi, s ez nem lehet más, mint valami maradandó, ember- és természetfölötti cél megvalósítása, ami már nem is cél, hanem eszmény. A nemes eszményeknek nemes következményei lesznek, de azok sokat is követelnek tőlünk. Az olcsó célokat aprópénzen is megveheted…
Ha boldogságra vágysz, inkább eszményeknek szenteld az életedet, semmint embereknek vagy tárgyaknak. A legfőbb boldogság pedig a legmagasztosabb vágy beteljesüléséből, lelked hazatalálásából fakad majd, de ehhez pusztán a szavak nem elegendőek. Ehhez terv kell, szándék, eszmény, vagy ha egyszerűen fogalmazunk: cél. Akinek programja van erre az életre, még nem biztos, hogy egyszerűen egoista, lehet, már meglelte a hivatását. Ha létezik terv, az meg is valósítható. Ám azt már Seneca megmondta, annak a hajónak, amelyik nem tudja, mely kikötőbe tart, egyik szél sem kedvező. Ha ezt a szigorú intést átfordítjuk, akkor egy sokkal nagyszerűbb felszólítást kapunk: amelyik hajó tudja mely kikötőbe tart, annak mindegyik szél kedvező… a bölcs befogja a szelet a vitorlájába.
Ha még nem tudod, merre tarts, előbb keresd meg céljaidat, aztán redukáld egyetlen céllá, végül nemesítsd a legfőbb eszménnyé, életed minden egyebet fölülmúló ideáljává. Ha így megtaláltad, akkor fogalmazd is meg, tűzd ki – most már egyedüli – célodat, s törekedj, hogy minél jobban azonosulj is céloddal, eszményeddel. Amint ezek a lépések megtörténtek, haladj tovább a következő három fokozat felé: megértés, megtapasztalás és megvalósítás. Céljaid és eszményed megkeresése, kitűzése a megértés fogalomkörébe tartoznak, ésszel mérd föl, merre tartasz. A céloddal való azonosulás már a megtapasztalás fogalomkörébe esik, a gyakorlás vezet tapasztalásokra. Ekkor eszményed már nem elmélet, hanem megtapasztalt élmény, s innen már csak egy lépés vezet tovább, a megvalósítás. Ekkor sajátos kölcsönhatás alakul ki közted és eszményed között: ahogyan éled és tapasztalod és műveled ezt a célt, úgy – majd észreveszed – a célod is művel téged, alakít, nemesít és jobbá tesz, magához idomít és vonzásában tart. Amilyen mértékben szolgálod az eszményt, az eszmény is olyan mértékben szolgál téged. A megvalósításban az eszmény már megélt valóság, és ekkor válik világossá, hogy a megvalósítás az egyetlen dolog, amit az igazi célod megérdemel, mint hozzáállást.