Több feladatot látok magam előtt, amik mind visszavezethetők egy vagy két feladatra. Az élet során rengeteg elfoglaltság adódik, jobbára az illúzió káprázatának köszönhetően. Ezek mulandó elfoglaltságok, az eredményük csekély, a boldogságértékük szintúgy, s a legtöbb esetben több visszahatást eredményeznek, mint amennyit feloldanak. Vagyis ezek a tettek tovább szövik az illúzió és a szamszára hálóját.
Ezért az első feladat a tudatosulás. Nevezhetjük ezt az első vagy kisebb misztériumnak: amikor az ember a kifelé irányultság helyett irányt vált, és befelé is kezd figyelni. Ez az irányváltás szinte az első lépés. Igaz, a titkos tanítások szerint a szervezet megalkotásakor az Úr az érzékszervek nyílásait kifelé fúrta, ezért néz kifelé, a külvilág felé az ember, de ott a káprázatot látja. Ezért kell az irányváltás.
A második, vagy nagyobb misztérium során halad az ember az újonnan választott, immár belső, lelki irányba. Ez a lelki gyakorlatok síkja, amikor lassan lefoszlanak a ragaszkodások, a nemkívánatos tévedések, helytelen cselekedetek és visszahatásaik, bűnök, s a lelki fejlődés útján álló akadályok – és közelebb jut az ember a lelki céljaihoz. Ez az a fokozat, amikor az ember keresőből átminősül gyakorlóvá – ami nagyon fontos!
Azonban ez a két eseménysor egyazon síkon zajlik: mintha egy korong szélén egyensúlyozva az ember nem a káprázat mélységét választaná, amikor is leesne a korongról, hanem a perem felől a középpont felé fordul, majd haladni kezd. Egyazon síkon mozog, ám a harmadik vagy végső misztérium az, amikor saját létezése centrumába eljutva emelkedni kezd, s az eddigi horizontális mozgás helyett vertikálisan mozdul felfelé. Ezt nevezhetjük igazán spirituális áttörésnek. Tudattisztulás, megvilágosodás, üdvözülés – sokféleképpen nevezhető.
Ennek a három misztériumnak a gyakorlása mindenki számára üdvös. Talán ezt a mozgást összegezhetjük a realizáció szóval. Magyarul nem hangzik szépen, mégis talán ez fedi legjobban azt, hogy létezik egy magasabb, igazabb valóság, minek a megvalósítása, felismerése, a lelki fejlődési út befutása reális feladat előttünk.
És akik a mindenség titkán elmélkednek, három dolgot tapasztalnak: eloszlanak a szenvedések és a kötöttségek, az elcsöndesülésben megtapasztalhatóvá válik a létezés boldogsága, s végül örvendezhetnek az öröklétű, tudatos és gyönyörteli lélekben.
Ez a három tapasztalat megtestesíti a fenti fokozatokat: a kiindulás az ember terheinek – a szenvedéseknek és hibáknak – csökkenése, ami párhuzamba állítható az irányváltással, majd a benső béke, csönd következik, ami a helyesen gyakorolt lelki folyamat eredménye, végül pedig megtapasztalja az üdvös lelki boldogságot. Ez a mulandóság legyőzése, az igazi lelki távlat a megsemmisülés felé tartó mindenség tragikumával szemben.
Ezen a személyes lelki fejlődési folyamaton túl, vagy emellett létezik a közösségi szolgálat, a mások iránti jószolgálat, az emberiség üdvének előmozdítása. Az ember személyes megvilágosodása jó neki magának, jó a környezetében élőknek és a mindenségnek, de jó az Abszolútumnak is. Ezek a nemes feladatok mindenkinek sokat jelentenek – elmélkedj felőlük! Leld meg azt a közeget, amely a leginkább ösztönöz a lelki fejlődésre, ami kitapinthatóvá teszi a transzcendenciát. A végső dolgok egyszerűek, s ezeket nem annyira az eszünkkel tudjuk megragadni, mint inkább egy finom belső készséggel.