Egyszer az érzékszervek vitázni kezdtek, melyikük a legfontosabb, s mind azt mondta: „Én vagyok a legfontosabb, én vagyok a legfontosabb!” Az érzékszervek elmentek atyjukhoz, Pradzsápatíhoz, s szóltak:
– Tiszteletre méltó urunk, ki a legfontosabb közülünk?
Ő így válaszolt:
– Az a legkiválóbb közületek, akinek eltávozását leginkább megsínyli a test.
Elment a beszéd, egy esztendeig távol maradt, majd visszatért.
– Hogy tudtatok nélkülem élni? – kérdezte.
– Akár egy néma, aki nem beszél, de lélegzettel lélegzik, szemével lát, fülével hall, elméjével gondolkodik; így (éltünk).
Ekkor visszatért helyére a beszéd.
Aztán elment a szem, egy esztendeig távol maradt, majd visszatért.
– Hogy tudtatok nélkülem élni? – kérdezte.
– Akár egy vak, aki nem lát, de lélegzettel lélegzik, szavával szól, fülével hall, elméjével gondolkodik; így (éltünk).
Ekkor visszatért helyére a szem.
Aztán elment a fül, egy esztendeig távol maradt, majd visszatért.
– Hogy tudtatok nélkülem élni? – kérdezte.
– Akár egy süket, aki nem hall, de lélegzettel lélegzik, szavával szól, szemével lát, elméjével gondolkodik; így (éltünk).
Ekkor visszatért helyére a fül.
Aztán elment az elme, egy esztendeig távol maradt, majd visszatért.
– Hogy tudtatok nélkülem élni? – kérdezte.
– Akár az oktalan gyermek, aki azért lélegzettel lélegzik, szavával szól, szemével lát, fülével hall; így (éltünk).
Ekkor visszatért helyére az elme.
Amikor aztán a lélegzet készült eltávozni, úgy ragadta magával a többi érzékszervet, ahogy egy tüzes ló rántja ki a pányva cövekjeit. Azok köréje gyűltek s szóltak:
– Tiszteletre méltó urunk, maradj, te vagy a legkiválóbb közülünk.
Majd szólt a beszéd:
– Ha én a legkiválóbb vagyok, úgy te is a legkiválóbb vagy.
Majd szólt a szem:
– Ha én állhatatosság vagyok, úgy te is állhatatosság vagy.
Majd szólt a fül:
– Ha én a siker vagyok, úgy te is siker vagy.
Majd szólt az elme:
– Ha én menedék vagyok, úgy te is menedék vagy.
Azóta bizony nem beszédeknek, nem szemeknek, nem füleknek vagy elméknek hívják magukat, hanem lélegzeteknek, mert mindez lélegzet csupán. (Cshándógja-upanisad 5.1.6-15.)
*
Ez a parabola emberi, nagyon emberi. Az emberben is ott a dominancia vágya, a versenyszellem, az uralkodás igénye. Mégis meg kell vizsgálni, mitől működik az élet? Mi a legfontosabb összetevője? S minden más, ami emettől függ, valójában ugyanaz a tényező.