Meztelenül fekszel a műtéti előkészítőben, csak egy szál lepedő rajtad. Nincs hideg, mégis vacogsz – a tudat önkéntelen reakciója. Próbálod nyugtatni magad: rutin beavatkozás, nem lesz semmi baj, és mégis végigfut rajtad a hideg. Lebegő állapotban vagy már, körülötted az előbb még sürgés-forgás, de a zaj akkor sem hatolt el teljesen a tudatodig. Most csönd, várakozás. A gépek zümmögnek, szellőző, adagoló berendezések, sípol, zúg, pittyeg valami körülötted.
Próbálod beleengedni magad a lebegésbe. Megszűnni látszik a külvilág, belül derű és békesség, de a kettő között valahol, talán a test és a lélek, a külvilág és a belső világ határmezsgyéjén öntudatlan rettenet. Aztán megnyílik az ajtó, mintha zöld marslakók vennének körül, de érdekes, hozzád szólnak. Fecskendőt hoznak, tudod, nekik ez mindennapos munka, valamit matatnak a karodon, és elhangzik néhány keresetlen szó: Hogy van? Minden rendben ment az előkészítésen? – de tudod, hogy ez csak kontroll. Megpróbálsz válaszolni, és vidám, felhőtlen hangod – amely mégis remeg egy kicsit a zsigeri rettenettől – eljutsz a kimondani szándékozott mondat egy harmadáig, majd – snitt. Fekete vágás, néhány milligramm vegyszer és teljes tudati sötétség, blokkolás, se kép, se hang. Gondosan felmérték a súlyodat a betegfelvétel során, mert testsúlykilogrammonként adagolják a szert.
Tudatmódosítás? Nem, tudatkiiktatás.
Hypnos az alvás istene a görögöknél, jótékony, de illékony szerzet. Az éjszaka fia, és ikertestvére a halálnak: minden elalvás egy kis halál, és talán a halál is csak egy nagy alvás? Szárnyakat visel a halántékán, és milyen jó lett volna, ha érzed még a halántékodat, ahogy lüktet, de semmi.
Délután ébredsz, minden még lebegőbb, mint a műtét előtt, kába vagy. A szobatársak furcsán néznek rád, később kiderül, kiáltoztál, amikor visszahoztak. Hogy mit, azt nem kérdezted, ők meg nem mondták. Nyúlósan, vibrálóan nyerted vissza a tudatodat, egy kicsit ide, erre az oldalra, aztán mégis vissza, majd végérvényesen ide. Aztán fájdalom, és alvás, alvás és fájdalom. Kiesett néhány óra az életedből. Ezzel nem tudsz elszámolni.
Spirituális szemszögből miről van szó? Arról, hogy valami átveszi a hatalmat fölötted. Kényszerű módon átengedted a befolyást a tudatod fölött más valakinek. Mások diszponálnak a tudatod, sőt az életed fölött. Vészhelyzetben, sebészi beavatkozás során föl sem mérhető bizalom ez a részedről, a másik oldalról nézve teljes kiszolgáltatottság.
Az ember legnagyobb döntése, hogy kinek adja át az irányítás hatalmát? Vészhelyzet és sebészi beavatkozás híján is komoly kérdés. A tudatvesztés a látszólag éber állapotban is lehetséges. Átengeded magad a befolyásnak, és elkezded úgy látni a világot és önmagadat és másokat, ahogyan mondják. A tanítás, oktatás, az ideológiai képzés, tudományos képzettség, információáradat, de saját tapasztalataid halmaza is mind része egy hipnotikus, mesmerikus álomnak. Valósággal varázslatot bocsátanak rád, mély, és nem pihentető ez az éber alvás. Azért nevezik a lelki folyamatok ébredésnek az eszmélést.
Amikor kitolnak a műtőből, különösebb beavatkozás nélkül eszméletre térsz, míg az élet nagy, káprázatos álmából valami fel kell ébresszen. Vedd el ezt az álmot, marad a Valóság. Vedd el narkoleptikus altatóval valaki tudatát: nem marad semmi. Befolyás alatt állni azt jelenti: éber álom vagy álmodó ébrenlét. Bár tudatos lény az ember, jobbára mégis öntudatlanul cselekszik. Aki azonban felébred, másként látja majd a világot. Más befolyás alá rendeli magát, mert az bizonyosnak tűnik, hogy az ember állandó befolyás alatt áll. Ez alól nincs menekvés, de válogasd meg, kinek engeded át a befolyást a tudatod, az életed fölött.