A föld elem a legsűrűbb az őselemek közül, szinte összegzése a többi, finomabb elemnek. A földben benne rejlik a rózsák illata, az édes gyümölcsök íze, a tűzifa izzása… A föld elem az anyag és az evilág emblematikus megtestesítője, szemben a szellemmel, ami az égi világ követe. A geocentrikus világnézet a természettudományban meghaladottnak számít, mitikus szempontból azonban továbbra is releváns világkép: az ember önmagából kiindulva képes értelmezni a világot, aminek szellemi és pragmatikus közepe mégiscsak a saját bolygója.
A föld istennői megszemélyesítése számos kultúrában megtalálható, a görögöknél Gaia, a hinduknál Bhúmi néven ismeretes. Egyiptomban érdekes módon Geb férfiistenség képviseli, mellette Nut az ég istennője. Talán egy korábbi világciklus, egy pólusváltást megelőző korszak emlékezete volna ez?
Föld elem
Békességes Földanya, kérlek, viselj el engem,
adj nékem erős támaszt, tedd termékennyé az életemet,
adj szilárdságot és biztonságot!
Tulajdonságai, mint a béketűrés, befogadó jelleg, termékenység vagy a kimeríthetetlen kreativitás és fönntartó erő – mind a női princípium jellemzői, így érthető a számos nyelvben megtalálható földanya kifejezés. A modern tudomány alternatív ága a Gaia-elmélet alapján élő organizmusként tekint a Földre, aki érzékenyen reagál az egyensúly megbomlására.
Anyaföldként termékenysége azt sejteti, hogy a Föld kerekén minden élő lény a föld elem bizonyos értelmű módosulása: a test porból, értsd anyagból vétetett és oda is tér vissza. Jegyezzük meg, a lélek pedig a Lélektől való, s oda is tér vissza. A föld elem sajátos metamorfózison megy át: egyszer eleven, mint megszemélyesült Föld bolygó, másszor holt, mint alapanyag, újra eleven, mint a növényzet, majd ezek ismét visszaolvadnak a természetbe, s lebomlásukkal szolgálják az új élet sarjadását. A humusz, a növényzet és az állatok éppúgy föld csupán, mint a kő, a homok és a sivatag.
Szülőföldként az egyes területi egységek sajátos karaktere hatással van az ott élőkre, a föld géniusza, szelleme átsugárzik a terményekbe, a vízbe, az emberek mentalitásába. Szentföldként pedig nemcsak egy bizonyos földrajzi lokációt jelöl, hanem utal az egész planéta szentségére, az isteni áldástól áthatott voltára.
A tellurikus földenergiát minden hermetikus tanítás kígyóként ábrázolta, ennek kozmikus megfelelője a szárnyas kígyó, azaz a sárkány. A druidák a mágikus erő ébredését a Sárkány szemének kinyílásához hasonlították. Úgy tartották, a Föld a sárkány teste. Ennek érhálózatán, pontosabban az energiacsatornák csomópontjain létesültek a kőkörök, szentélyek és a különféle népek által használt nagy erőközpontok, amik a Föld, vagyis a Sárkány testének csakrái és akupunktúrás pontjai.
De a föld nemcsak planetáris alkotóelem, hanem az ember mikrokozmoszában is jelen van. A csakrák közt a gyökércsakrához társítják, a testfelépítésben a csontozatot képviseli, ellenálló képességet, szilárdságot biztosít.
Mikor szervezetünkben egyensúlyban van a föld elem, megalapozottnak, magabiztosnak érezzük magunkat. Megbízhatóak vagyunk, és megállunk a magunk lábán. Ha túlsúlyba kerül a föld elem, fáradtak, tompák, lusták és komorak vagyunk. Gondolkozásunk nehézkes és hiányzik belőle a kreativitás. A föld negatív aspektusának a tudatlanságot tekintik. Ha túl kevés bennünk a föld elem, horgony nélkül létezünk, nem találjuk a helyünket, talajt vesztünk és elégedetlenek vagyunk.