A tíz a teremtés befejezettségének a száma, a kozmikus teljesség. A tíz egyre redukálható, ami egyszerre visszatérés a kezdethez, illetve előrelépés a teljességhez. Így a befejezettség és tökéletesség mellett a tíz mindig átalakulás, átmenet, és újjászületés. Mint eredmény mindent felölel, magába foglalja és egyesíti a megelőző számokat. A tíz az első teljes tökéletesség, ennyiben a törvény, a rend és uralom jele.
Püthagorasz szerint a számok a mindenség összes elemét áthatják, és tíz, párokba rendeződő alapelvben fejeződnek ki: 1. véges – végtelen, 2. páratlan – páros, 3. egység – sokaság, 4. jobb – bal, 5. hím – nő, 6. nyugvó – mozgó, 7. egyenes – görbe, 8. világosság – sötétség, 9. jó – rossz, 10. négyzet – téglalap.
Mivel az első négy szám arányával éppen a püthagoraszi szümphoniák (összhangzatok) jellemezhetők, ezért ezek összege, a tíz (1 + 2 + 3 + 4) már egy magasabb minőséget, a természet harmóniáját fejezi ki. Püthagorasz tíz
szféráról beszélt: Univerzum, Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Hold, Föld, Ellenföld – ez utóbbi egy olyan képzelt bolygó, pontosabban kozmikus központi tűz, amely körül az ismert bolygók keringenek.
A számok közötti viszonyok vizsgálatával a zenei harmóniák, a kozmikus rend és az erkölcsi normák összefüggéseit is feltárták, a matematika egyenesen az isteni lényeg megközelítésének volt az eszköze.
A tíz, a legtökéletesebb szám az első négy szám összege: 1 + 2 + 3 + 4 = 10. Ebben rejlik a világ titka, amit geometriailag a tökéletes háromszög, a szent tetraktüsz ábrázol. A tíz ugyanannyi páros, mint amennyi páratlan számot tartalmaz, így egy végső harmóniát is tükröz.
Püthagorasz korában kis kavicsokkal számoltak, s a szent tetraktüsz ilyen kis kavicsokból, vagy pontokból álló háromszög, melyben az első sort egy pont alkotja, a másodikat kettő, a harmadikat három, a negyediket négy, azaz öszszesen tíz. Ez a szent tetraktüsz volt a szövetség jele, felvételkor a jelöltek erre tettek esküt.
A felső sorból indítva a világ teremtését, kibontakozását értelmezi az ábra. Az egyetlen pont a teremtő szellemet, a monádot, a mindenség forrását jelenti. A második sorban a két pont a dualitás, az anyag megjelenése. A harmadik sor három pontja a szellem és anyag egyesülése, a negyedik sor négy pontja pedig a teremtett formavilág. A kis tetraktüsz mellett, amely az első négy szám összege, a nagy tetraktüsz is ismeretes, az alábbiak szerint:
nagy tetraktüsz:
1 + 3 + 5 + 7 = 16
+ 2 + 4 + 6 + 8 = 20
A nagy tetraktüsz számainak összege 36, amit kettővel megszorozva megkapjuk az idő-kódot (36 x 2 = 72), ha pedig ezt az eredményt az ember számával megszorozzuk, előáll a teljes ciklus, a teljes kör (72 x 5 = 360°)
A tízről felteszik, hogy egészen kézenfekvő szám volt, a két kéz ujjainak száma. Trója esetében kilenc évig eredménytelenül folyt az ostrom, s a tizedik évben elesett a város. A frigyláda kerubjai tíz könyök magasak voltak, a kereszténységben pedig a teológiai erények közül a tíz a hit, a száz a remény, az ezer pedig a szeretet szimbóluma.
A Távol-Keleten a világmindenséget tíz égtájirányra osztják, a kardinális és a köztes égtájakra, valamint a zenit és nadír fent és lent irányára. Az ekként tagolt mindenséget nem hagyja magára az Isten, tíz formában száll alá Visnu: mint Hal, Teknőc, Vadkan, Emberoroszlán, Törpe, Csatabárdos, Boldogság, Feketés, Megvilágosodott, és a még eljövendő Fehérlovas.