Van, aki pacsirtaként kora hajnalban kél, mások bagolyként későig virrasztanak, de életünk jelentős hányadát mindannyian alvással töltjük. Civilizációs betegségként megjelent az inszomnia, míg a régiek ismerték a gyógyító álom fogalmát és gyakorlatát.

Jóllehet nem minden éjjel álmodunk, az álmoknak talán mégis nagyobb a jelentősége, mint azt egy felvilágosult korban gondolnánk. A tradicionális kultúrák mind nagy fontosságot tulajdonítottak az álmoknak, s korunkban a pszichológia kapcsán elevenedett föl az érdeklődés az álmok iránt. „Az Ahol az akarat, ott az út mottója a modern ember babonája – írja Jung. – Ennek a hitnek a megtartásáért a modern ember nagyon nagy árat fizet: híján van az introspekciónak. Vakon nem látja, hogy racionalitása és hatékonysága ellenére olyan erők szállják meg, amelyek ellenőrzésén kívül esnek. Istenei és démonai egyáltalán nem tűntek el, pusztán új nevet kaptak. Nyugtalanságba, homályos balsejtelembe, pszichológiai zavarokba, csillapíthatatlan

gyógyszer-, alkohol-, nikotin- és ételéhségbe – és mindenekfölött neurózisba hajszolják.”

A vulgáris álomfejtés vajákosságával szemben a jungi szimbolikus álomértelmezés nagy segítség az ember belső egyensúlyának, lelki békéjének meglelésében. A jóga hagyományos bölcselete szerint az álom az elmeműködés egyik fázisa. Éber állapotban az értelem a külvilág felé irányul, az érzékszervek észlelő tevékenysége zajlik, ami minden emberben közös, ezért ezt egyetemes tudatállapotnak nevezik.

Az alvás és az álomlátás során ez az irány megfordul, az értelem befelé irányul, csak a belső érzék, az elme működik, a többi érzékszerv pihen. Ennek a fázisnak sugárzó a neve, hiszen az ember álmában bármi lehetséges, s úgy mondják – az álmok nem hazudnak…

Álmában az ember bármire képes, átugorhatja akár a teret, akár az időt – lehet idősebb vagy fiatalabb –, megválaszthat bizonyos szituációkat anélkül, hogy arra gondolna, ez lehetetlen. Miért nem vagyunk képesek erre éber állapotban is? Azért mert valóban lehetetlen az elképzelés, vagy mert mindig ezt hallottuk s így el is hisszük anélkül, hogy tennénk egy próbát? Megrögzött formák? Korlátozzuk saját hitünket és képességeinket, lehetőségeinket, mert kritikátlanul elfogadjuk, ha azt mondják: lehetetlen? Hátha csak azért nem vagyunk képesek valamire, mert arra szoktattak, hogy elhiggyük, ezt nem lehet?! A valóság csak az volna, amit megtanítottak elhinni, semmi egyéb? (Vida Dénes 1992.)

Az elme következő fázisa az álomtalan mélyalvó állapot. Ilyenkor az ember nem érez vágyat, nem lát álmot, viszont tudata misztikus kommunikációra is képes lehet, ezért e fázis neve megismerő. Végül a negyedik tudatállapot a transzcendens sík, mikor az értelem sem befelé, sem kifelé nem irányul, hanem lelki felismerése szerint az ember lelke észleli az Abszolútumot.

A tudományos megfigyelések is az ősi rendszerhez hasonló tényeket tárnak fel, az agyhullámoknak éppúgy négy sugárzását különböztetik meg. A 14-30 herzes rezgésű Béta-szint az éber állapot, mikor a figyelem a környezetre irányul, a 7-14 herzes Alfa-állapot a könnyed pihenés, vagy relaxáció befelé figyelő állapota, a 4-7 herzes Théta-szint az alvás közeli állapot, ami a mély meditációhoz fogható, végül az 1-4 herzes rezgésű Delta-állapot mély, álomtalan alvás, ami a transzhoz és a mélyhipnózishoz hasonló.

A pihentető alvás nemcsak gyógyászati tényező. Az álmok világa feltáratlan terület, kiaknázatlan tudati lehetőség, egy finomabb világ kapuja.