A gondolat mindenevő, az elme mindazt befogadja, amivel találkozik. A jó példa ragadós, de a rossz példa sokkal ragadósabb. Amit elutasítani szeretnél, az elme legtöbbször azt is befogadja. Amit bírálsz, az érzékeny a számodra, azt táplálod, s az ellenkezés gyakorlatilag meghívás. Ezért ne mások hibáira és hiányosságaira figyelj föl, mert előbb-utóbb ezek képezik majd elmélkedésed tárgyát.

Élt egyszer egy nevezetes bráhmana, a papi rend hírneves tagja. Hitében erős, odaadásban gazdag, lelki erőkkel teljes. A szomszédságában egy prostituált élt. Olykor az ellentétek ilyen szoros közelségben találkoznak. Ilyen kétes szomszédsága volt a papnak, és a hölgy bizony csinos volt, kellemes megjelenésű és nagyon népszerű a férfiak körében. Sokan keresték fel szolgálatai reményében. A bráhmana ugyan eltökélt volt és fogadalmaiban erős, mégsem kereste senki a társaságát. Aki csak elhaladt az ajtaja előtt, mind a szomszédban kötött ki, és ez bosszantotta a bráhmanát.

– Micsoda lealjasult élet! Minden nap más vendégek… Hiába próbálok jóságot sugározni a szomszédba, minduntalan megzavarják a meditációmat. Mégiscsak szégyen!

A bráhmana eltöprengett, mit is tehetne? Hogyan tudná jobb belátásra bírni szomszédnőjét és a látogatóit?

– Lehet, hogy egy csapásra nem tudom megváltoztatni őket, de ez mégiscsak szörnyű helyzet! Először is figyelemmel kísérem őket! Majd megszámolom, hányan járnak ehhez a romlott nőhöz…

Elhatározta, valahány vendég látogat a szomszédjába, elhelyez egy követ a saját udvarán. A kis kőrakás gyorsan gyarapodott, és lassan egy valóságos domb magasodott a bráhmana udvarán. Ez volt az ő elmélkedésének eredménye, egyre csak magasodott a kőrakás.

– Micsoda romlott nőszemély! No és milyen züllött férfiak! – közben egyre csak gyűjtögette a köveket.

És mi történt a szomszédban? A kéjnő jámbor lélek volt, és bizony ő is figyelte szomszédját. Nem is érezte jól magát:

– Ez a nagy szent az én szomszédságomban kénytelen élni… Mit tegyek, nekem ilyen hitvány foglalkozás jutott. De ha a Jóisten ezt a megélhetést adta, mit tehetek? Ez a kenyerem. Milyen jó volna olyan tisztának és szentnek lennem, mint a szomszédban ez a bráhmana! Lám, az imáit számlálja a kövekkel… már valóságos kőhalom emelkedik az udvarán. Mennyit imádkozik!

Fogadta a vendégeket, s közben a szomszéd bráhmana kőrakásán elmélkedett. És a kerítés két oldala fölcserélődött. Az egyik oldal tulajdonságai átjutottak a másik oldalra, és viszont. Mintha a fény és az árnyék helyet cserélne, a világos oldal sötétbe borul és az árnyékot eloszlatja a fény.

Eredményre az ember a saját tudatának, látásmódjának függvényében számíthat. Ne kebelezd be mások hibáit. Mert nemcsak kenyérrel él az ember, a gondolat is táplálkozik, és a léleknek is szüksége van táplálékra. A lélek tápláléka a legnemesebb eledel. Az imáidat számláld, ne a szomszédba igyekvő látogatókat.