– Létezik-e két út? – kérdezte ismét a növendék, bár sejtette, hogy a párhuzamosok egy kissé összetartanak, főként, ha elég messzire, a végtelenségbe tekint. Várta a választ, várakozott.
– Minden eszmét vagy tanítást kétféleképpen lehet megőrizni és hirdetni. A fanatikusok erőszakkal és korlátozásokkal akarják rákényszeríteni magukat és másokat a tan szigorú követésére, mert hiszik, ők az alkotói, letéteményesei és szószólói a tannak.
– Ismerős… – vetette közbe a növendék, de kifejezetten nem a mesterére gondolt, hanem a világban meglévő, óhatatlanul előforduló hibákra. Minden lény gyarló…
– Az alkalmazott technikáik a bűntudatkeltéstől a szabad gondolkodás és a személyes vélemény elnyomásán keresztül az agymosásig, a manipulációig és a lelki terror gyakorlásáig terjedhetnek. Ezek rövidtávon rendkívül hatékony eszközök, ám középtávon kiégéshez, hosszú távon pedig végletes kiábránduláshoz és teljes meghasonláshoz vezetnek.
– És a másik módszer? – tudakolta segítőleg a növendék, nem mintha tanítóját bármire is emlékeztetnie kellett volna.
– A másik módszer… nos, mások tudják, az Igazság létezik, s időről időre meg is nyilvánul. Tisztában vannak azzal, hogy ők nem alkotói, hanem látnokai, imádói és szolgálói a magasabb valóságról szóló tanításnak. És ez a szerep mások számára is lehetséges volt a múltban, s lehetséges lesz a jövőben is. Ez a módszer felvilágosult metódus, amely fogékony más emberek, vallások, hagyományok eredményei iránt. Rövid távon talán kevésbé tűnik hatékonynak, de hosszabb távon meghálálja magát.
– Ez nekem ösztönzőbbnek tűnik… – szólt ismét a növendék.
– Itt azonban fölmerül a spirituális hűtlenség veszélye, amikor is az ember túlságosan tág látásmódja miatt elszakad gyökereitől, s feledi azt, hogy mivel tartozik a hagyománynak. Mindkét módszernek megvannak tehát a maga nehézségei. A legbiztonságosabb fejlődésre akkor számíthatsz, ha hűséges vagy a tradícióhoz, abban mélyen gyökerezel, ugyanakkor kellőképpen haladó szellemű vagy, hogy bátran körbetekinthess.
– Mintha a lelkiség fájának gyökereiről és terebélyes koronájáról beszélnél!
– Jó! Két irány létezik: a horizontális és a vertikális. Horizontális síkon egyre több információt, impressziót gyűjthetsz, vertikális síkon pedig valaminek a mélyére hatolhatsz. Az életkor és a korszellem függvényében lüktet ez a két megközelítés. Ma megadatott az információ szabadsága, de hiányzik az elmélyülés igénye – a legtöbben megmaradnak a felszínen.
– Én szeretnék mélyebbre hatolni…
– Törekedj! Az informálódás jó, még jobb az elmélyülés. Létezik a mélyebb tudás, a maradandó bölcsesség, a philosophia perennis, az emberiség ama közös, egyetemes értelmi-tudati platformja, amely az egyes hagyományokban más és más árnyalatban tükröződik, akár a prizma által hétszínű fátyolréteggé tört egyetemes fehér fény-ragyogás. A sugarakat egyesítve több lesz az erőd, a bölcsességed, a szereteted…
Ám a bölcsesség még nem a végső szó a lelki tudományokban. Ezen túl létezik a maradandó szeretet, az amor perennis, amely messzi túlmutat az emberi képességeken s az egekig nyúlik. A szeretet megtört sugarai a nemi, az erotikus, az emberbaráti, a szellemi és az isteni szeretet – ez utóbbi a Legfelsőbb mindent átfogó ölelése. Erről nem mondhatok többet, tudnod kell, mire gondolok. Ez az isteni szeretet, az amor sanctus legyen kutatásod végső és legfontosabb célja! S ha e kutatás érdekében sikerül egyesítened intellektuális készségeidet a szív hatalmával, az rendkívüli párosítást eredményez. Ne elégedj meg néhány elméleti meggyőződéssel, törekedj az eleven hit megtapasztalására, a transzcendenshez fűződő élő kapcsolat megélésére! Kutasd és leld meg az eleven isteni összeköttetést!