Az ember a találkozásainak él és a találkozásaiból él. A találkozásban különös szinergia érvényes: két ember harmonikus együttléte nem csupán kettejük számszerű összegét eredményezi: 1 + 1 = 2, hanem a köztük lévő kapcsolat is legalább annyit ér, mint ők maguk, azaz 1 + 1 = 3. És itt a hangsúly a harmonikus találkozáson van. Sokszor az ellentétek vonzzák egymást, máskor a hasonlóságok találkoznak, nincs egyedül érvényes képlet.
A fizikai világban a vonzerő például a gravitáció formájában érvényesül, az emberek között a találkozásaikban, a viszonyaikban.
Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket. (Marcus Aurelius)
Közhelyszerű, hogy az ember társas lény, mégis igaz. Még a magányos farkas típusok is összejárnak néha, a legtöbb ember
pedig párkapcsolatban él. Mégsem mindegy, hogy a pároddal élsz együtt, vagy csak a hamis egójával.
Ha az emberek egói találkoznak, annak sértés, bántás, egymás kölcsönös ócsárlása lesz az eredménye. Az ilyen társulás tompa, tudatlan jellegű, energiavesztéshez vezet, ezért beteges létállapotnak is nevezhetjük.
A testek találkozása szenvedélyes jellegű. Kétségkívül lehet gyönyörteli, élvezetet nyújtó. A szenzuális ember a testiérzéki szférából meríti a boldogságát. A lelket többek között egy gyönyörburok is övezi, s a nemi aktus során ebből szabadul föl a gyönyör. A testi alapú közös élet jobbára csak addig tart, amíg a testek képesek kielégíteni egymást. A testek találkozása az élvezetalapú létállapot.
Amikor a szívek találkoznak, sokkal magasabb fokú beteljesülés az eredmény. Stabilitás, bölcsesség, boldogság jellemzi, s ez a jóság árnyalta viszony egyfajta harmonikus tökéletességre vezet. Ez az igazi összeköttetés-alapú létállapot.
Végül a lelkek találkozása már spirituális szintű viszony. Itt a közös lelki célok és eszmények, az isteni szeretet megtapasztalása és szolgálata a vezérmotívum. Ezt nevezhetjük igazán szeretetalapú létállapotnak. A humán találkozások szintjei ezután léphetők át, amikor az ember az Istenhez fűződő viszonyát igyekszik tisztázni.
Az emberek általában nem hús-vér emberekkel kötnek házasságot, hanem azzal a fantáziaképpel, aminek gondolják őket. A házasságban viszont épp az az izgalmas, hogy megértsük, milyen a párunk. A nyugati kultúrában általában megszeretik az emberek egymást, és házasságra lépnek, pedig a francia mondás szerint a szerelem a házasság hajnala és a házasság a szerelem alkonya. Ezzel szemben keleten sokszor házasságot kötnek az emberek, majd megtanulják szeretni egymást. A kiindulópont más.
Ma a legnagyobb bűn az emberek elvont szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak... Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk. Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki a terhedre van! (Lev Tolsztoj)
A házasság ne csak anyagi és érzéki érdekszövetség legyen. Nem az a fontos, hogy a másik felet megváltoztasd, hanem hogy magad megfelelő partnerré válj. Tanuld meg megbecsülni azt, amid van. Az elégedetlenség a lehetséges mennyországból is biztos poklot csinál. A siker két emberen múlik, a kudarchoz egy is elég.