Mi a vallás? A religio latin szó jelentése, vissza-csatolni, újra összekapcsolni. A vallás valójában nem más, mint az embernek Istenhez, az istenihez fűződő kapcsolata. Mondhatjuk, ez a vallások fölötti vallás, az egyetemes spirituális út, s nem olyan formaság-vallás, amikkel az emberek oly buzgón azonosítják magukat, és amik valójában szétválasztják őket.
A Közel-Keleten évezredes vita folyik. Mindegyik ábrahámi vallás kizárólagosnak tartja magát, vagy a messiás, vagy az utolsó próféta, vagy a történetiség alapján. A Távol-Kelet toleránsabb, ott látják a spirituális megközelítések sokféleségét, s elfogadják, hogy a különböző utak ugyanannak az isteni kegyelemnek a megnyilvánulásai.
Különbséget kell tegyünk a hit, a vallás és a felekezet között. Felekezet sok van, vallás kevesebb, hit pedig csak egy. Aki csak felekezetben gondolkodik, folyton összeütközik másokkal. Aki a vallások szintjén gondolkodik, könnyebben megérteti magát másokkal, de aki a hit nyelvét beszéli, az mindenütt testvérekkel találkozik. A vallásnak egyre magasabb koncepcióját kell keresnünk. Religare – keresd a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatodat! A jóga – aminek jelentése szintén összeköttetés – magas szintű koncepció.
A vallás a történelem során számtalanszor, több kultúrában is a társadalmi integritás zálogának bizonyult. Nehéz történelmi időkben, elnyomatásban a vallás képviselői igen fontos szerepet játszhatnak. A társadalmi integritás biztosítása fontos, de létezik a vallásnak ennél lényegibb oldala is. Nem vitás, a vallásnak számtalan kulturális vonatkozása ismeretes, de az igazi vallás mégsem csupán egy művészettörténeti kirándulás Rómába. És a vallás nem pusztán teológia. Milyen különös kifejezés: Isten-tudomány, istentan. Vége-hossza nincs a dogmáknak, szabályoknak és ajánlásoknak, amik a teológia részei, csakhogy az istentannal aligha lehet Isten nyomára akadni. A régi
fanatikus felfogással sem érthetünk egyet, miszerint miénk az igazság, mindenki más téved. Mások számára a vallás nem más, mint etikai kódex, morális elvek gyűjteménye, mit szabad és mit nem szabad tenni. A morális normarendszer azonban jobbára társadalmi kérdés, nem feltétlenül transzcendentális. A vallások fölötti vallás tehát erkölcsi normák fölötti, meta-etikai rendszer, messze túl a manapság általánosan elfogadott emberi és morális normákon.
Annak az új fajta lelkiségnek, amit az egész világ keres, a tapasztaláson kell alapulnia. A transzcendens istenélmény a személyes kinyilatkoztatás misztikus útja, amiből egyéni megvilágosodásunk foka szerint többet vagy kevesebbet tapasztalunk. Ha sikerült valamit is megtapasztalnunk az isteni igazságokból, akkor azokat abban az esetben is fölismerjük, ha másoknak kicsit másként mutatkoznak meg. A vallás korlátozott felfogásától, ami jobbára elválasztja az embereket egymástól, el kellene jutnunk egy felsőbbrendű szemléletig, ami összeköt. A lelkiség összeköt. A misztikus tapasztalás összeköt. A valódi lelkiség tehát nem formaság, hanem isteni, misztikus lelki tapasztalat.
A vallások évezredek óta táplálták és gyógyítgatták az emberiség lelkét. Ezt a szerepet manapság a pszichológia igyekszik átvenni, így a posztmodern kor új vallása egyfajta pszichológiai egérút. Meglehet az ultrafanatikus fundamentalista bigottéria nem segít az ember lelkén, inkább újabb szorongásokhoz vezet, de az ultraszabad pszicho-ezoterikus alternatíva is hatástalannak mutatkozik. Az igazi lelki út az isteni szférából kell származzék, s gyakorlói túl kell jussanak az emberi korlátokon.
Ezért a vallások fölötti megújult lelkiség a létezés, a tudat és a boldogság alapvető elveinek valósághű felismerésén alapuló koherens rendszer kell legyen, amit az ember legmagasabb rendű intellektuális képességei alapoznak meg, a személyes felismerések és belső megélések támogatnak, az élet gyakorlati szükségleteire történő eredményes alkalmazás bizonyító erővel visszaigazol, és egybevág a szent hagyomány normáival.
A növekedésnek két iránya ismeretes: a horizontális és a vertikális. Egy gödröt lehet tágítani, és lehet mélyíteni. Saját látásmódunkat is tágíthatjuk és mélyíthetjük. Ahhoz, hogy vizet találjunk, mélyre kell ásni. S ahhoz, hogy valós lelki tapasztalásokat leljünk, gyakorlataink mélyére kell hatolnunk. Legyen nagyobb a gödör! Mélyedjünk el saját lelki gyakorlatainkban, ugyanakkor tágítsuk a látókörünket. Igaz a felszólítás: „Légy hűséges saját meggyőződésedhez, és légy nyitott, hogy más folyamatok, más felismerések szépségét is meglásd!” Mély gyökerek nélkül a körbetekintés spirituális prostitúció, széles látókör nélkül a bezárkózás elvakult fanatizmus. Hadd legyen nagyobb a gödör!