„Hozzád szólok, kései utód, aki olvasod ezt az üzenetet… köszöntelek téged! Hogyha kezedbe kerülnek e gondolatok, azt jelenti, eljött az értékelés ideje. Akár személyes életedben, akár abban a szent közösségben, amelynek szolgálatában állsz, fontold meg jól, amit olvasol.

Talán úgy érzed, ez a gondolatsor egy másik korszakból szóló üzenet. Ha beleolvasol, talán mégis úgy találod, a hosszú évek távolából is aktuálisnak tűnik… lehet, hogy a te mai feladataidról szól? Folyton ugyanazokon a feladatokon elmélkedünk? Nem változott semmi? Ne aggódj, nem hiba ez, hanem stabilitás, s én örvendek annak, hogy veled együtt következetesen haladunk és kitartunk egy fontos feladat vizsgálatában. Kérlek téged, ennek fényében olvasd, és ha helyénvalónak tartod, tanulmányozd és alkalmazd is, amit megtanulsz. Talán jó összefoglalása ez a mögöttünk álló hosszú éveknek és az előtted álló hosszú éveknek. Lépj tovább a jó tanácsok megvalósítása felé – az égiek áldásával…

Lelki törekvéseidben három alapelv vezéreljen: I) tanulmányozd a bölcseletet, II) imádd Istent és III) szolgáld az

embereket. Tanulj azért, hogy tudj, hogy rettenthetetlenné válj és megingathatatlan legyen a tudásod, hogy tudd, mit miért csinálsz. Ne elégedj meg a szokás hatalmával, törekedj mind mélyebb megértésre. Lásd meg veszteségeid és kudarcaid szükségszerű voltát, és ezekben a veszteségekben eddzed törhetetlenné a meggyőződésedet. Ami elvész, úgysem volt igazi, s csak a káprázat üveggyöngyeit veszítheted, a valódi kincseket sohasem. A fontos mindig az, ami megmarad.

Tartózkodj az elvtelen tekintélytisztelettől, de a valódi tekintélyt soha ne vond kétségbe, sőt, minden erőddel szolgáld annak helyes működését. A tekintély alapja a felismert kompetencia különbség, ezért alapuljon a tekintély tisztelete a lelki kvalitásokra, az önzetlenebb szolgálatkészségre, mélyebb odaadásra, a nagyobb fokú tudásra vagy lemondásra.

Tanulj, hogy ne tudjanak hamis elvek alapján félrevezetni, tanulj, hogy eligazodj az elméletek sokaságában, és soha ne tántorodj el az igazságtól. Vértezd fel magad elméleti felkészültségeddel annyira, hogy ne maradjon támadási felület. S ha mégis marad, akkor azt a második elv gyakorlásával védd ki: az imádattal. Ahol az emberi felkészültség véget ér, ott kezdődik az isteni hatalom és kegyelem. Ami neked lehetetlen, az Istennek nem lehetetlen.

Az imádatod legyen mindig nagyon személyes, inkább kevesebbet vállalj, csak annyit, amennyit biztosan mindig meg tudsz tenni, de soha ne add föl vállalásaidat.

Ne a kényszer, hanem a szeretet vezérelje az imádatodat. Az imádat a mi vallásunk, s ez belső, személyes meggyőződés kérdése. Az imádat az isteni nyelv, amit a lélek és a Mindenható egyaránt beszél és megért.

Tudásodat és hitedet pedig az emberek szolgálatával váltsd valóra. A szolgálat a mi imádatunk. Mert amit a legkisebbnek adsz, az eljut a legnagyobbhoz, ha kettejük egymáshoz tartozását nem téveszted szem elől.

A lelki fejlődés finom és hosszas folyamat eredménye, alapossággal és szerénységgel lehet siettetni, de mindennek ki kell várni az idejét. Nem elegendő csupán bizonyos lépések formális megtétele, a lét problémájának feloldásához totális megoldásra van szükség, s a teljes körű lelki fejlődés előbbutóbb minden hibájától megtisztítja az embert.

A lényegnek, a tiszta istenszeretetnek, valódi miszticizmusnak, a tudáshoz társuló megvalósításnak karakteres és határozott formáit is meg kell tudnod határozni. Itt egyszerre van szükség egyetemes célkitűzésekre, valamint konkrét irányokra, célokra, amik hosszú távon is garantálják személyes fejlődésedet, valamint a szent közösség működésének tisztaságát és eredményességét. Tedd sikeressé életed!...”