Óriási kérdés, mi volt előbb, a tudás vagy a szeretet? Az érzelmi és értelmi meggyőződések konfliktusa talán nem is megválaszolható, töprengeni mégis érdemes rajta.

Ha saját életedet nézed, előbb volt a szeretet, hiszen az értelmed kibontakozását, de megszületésedet, sőt, fogantatásodat is megelőzte a szeretet, szüleid szerelme. És a szeretet néha tudatvesztéssel jár, mámoros, önfeledt bódulat… Egy szerelmesnek a tudásról beszélni…? Hiábavaló próbálkozás. Talán éppoly hiábavaló, mint a száraz tudósnak a szerelemről beszélni – egyik sem érti a másik nyelvét, nem is akarja beszélni. Az elmélet, a bölcselkedés szempontjából értekezni a boldogságról és rajongásról roppant száraz dolog, ám az öröm szempontjából vizsgálni a filozófiát – sokkal kielégítőbb. Ez talán sejteti, mi lehetett előbb, vagy még inkább, hogy melyik a fontosabb?

Egyesek állítják, csak azt lehet szeretni, amit ismer az ember, mások éppen ellenkezőleg, a szeretet útján ismernek meg dolgokat. Nem vitás, ahhoz, hogy valamit szeretni lehessen, szükséges egy előzetes ismeret, legalább a dolog létéről tudomással kell rendelkeznünk.

A megismerés azonban sokszor furcsa következményekkel jár. Van, aki megismerve az állatok természetét egyre nehezebben tolerálja az emberek viselkedését…

Amikor a tudásról nem mint ismeretről, hanem princípiumról beszélünk, akkor mondhatjuk, hogy a tudás megtisztít és szeretethez vezet. Tekintsünk most el a tudás esetleges zsákutca és tagadás jellegétől. A tudás tökéletessége az, amikor az embernek nincsenek elvárásai és ragaszkodásai, amikor törekvéseiben már nem anyagi érdek, önző motívum, de még csak nem is kötelességtudat vezérli, hanem a szívből fakadó, spontán szeretet.

A tapasztalás a testben érzetekként, a tudatban gondolatokként, a lélekben pedig szeretetként mutatkozik meg. (Mereskovszkij)

Amikor a szeretet már nem érzés, hanem a világ megközelítési módja, könynyebb bárminek és bárkinek megadni azt a bizalom-előleget, amely a megismerés és a szeretet forrása lehet.

Ha ontológiailag vizsgáljuk a kérdést: mi volt előbb, a tudás vagy a szeretet? akkor világnézeti beállítódásunk szerint adunk választ. Az anyagelvű tudós valószínűleg a tudás elsőségét állítja majd, a rajongó hívő a szeretet elsőségét, a bölcselet magas fokán álló misztikus lehet, a kettő egymást feltételező létéről beszél. És mindegyiküknek igaza is van. Minden a premisszától, a vizsgálódás szempontjaitól, a mércétől és a szemlélőtől függ.

Tegyük föl, a mindenség forrása a legfelsőbb értelem, amely létrehoz minden egyebet: a világokat, az időt, a lényeket, az embert és a szeretetet. Akkor időrendben a tudás volt előbb. Ha azonban azt nézzük, hogy melyik a fontosabb, az elementárisabb, akkor a szeretet van fölül. Úgy mondják, a teológia és filozófia az ember, azon belül is csak kevesek passziója, míg a szeretetnek egy galamb is hódol, amikor fölneveli fiókáit. Így a szeretet általánosabb, mint a tudás.

A szeretet alapú megismerés alapos, de torzíthat. Világtalan gyermekét a szerető anya nevezheti csillagszeműnek – ami tényszerűen téves, a szeretetben azonban igaz. Ehhez képest a tényszerű megismerés, a tudás alulmarad. Nem vitás, a gyűlölet alapú megismerés is intenzív, de ez is torzít. A gyűlölt személy nem is sejtett vonásait is látni véljük, de ha a két torzító látás, a szeretet és a gyűlölet alapú megismerés között választani kellene, érdemesebb az előbbit választani.

Az embert egyszerre nevezik értelmes lénynek és érzelmes lénynek. Ha aközött választhatnál, hogy tudhatsz, vagy szerethetsz – te melyiket választanád? És nem is az a kérdés, melyik volt előbb, hanem az, hogy melyikük a maradandóbb.