Minden élő a boldogság felé törekszik. A nyugati bölcselők horizontálisan gondolják el a boldogságot. Schopenhauer, a nagy pesszimista például három boldogságot ismertet: a létezésből és identitásból fakadó önboldogságot, a tulajdon birtoklásából fakadó boldogságot és a mások véleményéből fakadó boldogságot, nevezzük ezt elismerésnek.
A hétköznapi ember a testi-érzéki szférából meríti a boldogságát, az okos pedig tudásából, vagy a lelki fejlődéssel együtt járó spirituális eredményeiből, akár misztikus képességeiből. Ezen az úton megközelíthető az anyagi szférában tapasztalható legnagyobb fokú boldogság, sőt, el lehet jutni a permanens öröm állapotába.
A boldogság megtapasztalásához kapcsolatra van szükség, a boldogság egy érzelmi viszony szereplői között nyilvánul meg, világi és transzcendens értelemben is. A nyugat horizontális boldogságkoncepciójával szemben Keleten a boldogság vertikális fokozatait is ismerik: a földi, égi és transzcendens
boldogság vonatkozásában. Bárhová vesse is a sors a lelket, kerüljön a világmindenség bármely zugába, a boldogságot kutatja majd.
Az indiai titkos tanítások ismertetik a boldogság-vertikumot. Dzsanaka király és Jágjavalkja bölcs hosszas eszmecserébe mélyed. Az emberi tudat különböző fázisainak taglalása után Jágjavalkja eljut az Abszolút Lét, azaz Isten szintjéig. Állítja, az Isten boldogságának töredék részén éldegélnek mind a többi lények…
– Egészség, gazdagság, uralom mások fölött és dúskálás minden földi jóban – ez az ember legfőbb öröme. Az emberi öröm százszorosa a mennybe jutott ősatyák örömének egy mértéke. A mennybe jutott ősatyák örömének százszorosa a tündéremberek világa örömének egy mértéke. A tündéremberek világa örömének százszorosa a tetteik által megistenültek örömének egy mértéke, akik tetteik folytán nyerték el az isteni helyzetet. A tetteik által megistenültek örömének százszorosa a született istenek s a bűntelen és fegyelmezett védaismerők örömének egy mértéke. A született istenek örömének százszorosa a Lények Atyja világának, s a bűntelen és fegyelmezett védaismerők örömének egy mértéke. A Lények Atyjának világa örömének százszorosa az Aranymagzat világának s a bűntelen és fegyelmezett védaismerők örömének egy mértéke. Ez a legfőbb boldogság, ez az élő Isten világa, fenség! – mondta Jágjavalkja. (Brihadáranjaka-upanisad 4.3.33.)
A hétköznapi ember öröme a földi jók élvezete. Száz földi boldogság ér föl az ősatyák égi örömével. Magasabb fok a mennyei muzsikusok világának öröme, majd még magasabb a természet erőinek működéséért felelős istenek világa, akik leginkább az angyalokhoz, vagy héroszokhoz foghatók. Jámbor tettei eredményeként a földi ember ilyen égi lénnyé léphet elő. Itt jelenik meg a bűntelen és fegyelmezett védaismerők kategóriája – vagyis lelki gyakorlatai nyomán a kvalifikált ember tiszta létállapotban él, magas fokú boldogságot tapasztal a lét magasabb síkjain.
A sokrétű anyagi világmindenség legfelsőbb szférája a Lények Atyjának világa, az üdvösségre várók hona. Az Aranymagzat Visnu, a minden anyagi határon túli világ ura, aki ugyanakkor immanens módon belülről is áthatja a mindenséget. Ez az igazi misztikus istenélmény – a világ Istenben és Isten a világban. Visnu transzcendens szférája a legfőbb, végső boldogság hona, s így már érthető a kezdetben elhangzott megjegyzés: boldogságának töredék részén éldegélnek mind a többi lények…