Milyen utat járnak be a spirituális fogalmak? Szamszára – ez az indiai teológiai kifejezés átkerült a köznapi szóhasználatba, éppúgy, mint a jóga, karma, guru vagy mantra kifejezés. Használjuk, valamire értjük, de mélységeit aligha sejtjük.
A szamszára összetett szó: szam-szára. Az első tag (szam) utal az együttes működésre, de a teljességre, tökéletességre is. Mintha azt sejtetné e kettős jelentés, hogy a tökéletesség közösségi ügy. A második tag (szárah) jelentése sokszorosan árnyalt: lényeg és bátorság, életerő és betegség, kvintesszencia és gazdagság, gennyes váladék és fa nedve, szél, levegő, tejszín, friss vaj, lélekjelenlét és nektár.
Ha mechanikusan rakosgatnánk egymás mellé a jelentéseket, előadódik a lényeg tökéletessége, vagy a teljes körű betegség, a totális siker és a tökéletes bátorság, az igazság teljessége, a tiszta nektár, az együttműködő lélekjelenlét, az egész világ, sőt a tökéletes sakkfigura is.
Mindazonáltal a szamszára jelentései az alábbiak: 1. menet, járás; 2. világi élet körforgása, világ, evilági lét; 3. lélekvándorlás, reinkarnáció, újjászületés; 4. világi illúzió, káprázat. Ezek az értelmek magukért beszélnek, s rávilágítanak a lelkek által befutott útra, pályára. Arra, hogy a lélekvándorlás az időben korlátozott testi-világi lét során értelmezhető csak, s arra is, hogy a testi lét során számtalan káprázat befolyásolja az embert, s tereli el figyelmét a lényegről, a maradandóság kutatásáról.
Ennek fényében milyen pályát futnak be most már a fogalmak mellett a lelkek? Maradandó testben lakna a mulandó lélek? Nem, a tapasztalat mást mutat: a testek elmúlnak és reményeink szerint megmarad a lélek. Az örökléttudat egyben szamszáratudat is, mert csak az ismétlődő megtestesülések fényében értelmezhető a lélek maradandósága.
Egy testen belül is zajlik a kicserélődés, sejtek, olykor testszervek jönnek és mennek, gondolatok és eszmék változnak, ez is mintha a lélek finomabb gúnyájának váltása volna. A test testet öltött gondolat, így ha a gondolat változik, még ha láthatatlanul is, de változik a test is. És feltétlenül változnak az élet feltételei: fenn és lenn, siker és kudarc, élvező és kihasznált, karma okozó és karma elszenvedő helyzetek váltják egymást. Labirintus, vagy útvesztő?
Folyók elapadtak, a hegyek leomlottak, elmozdult a Sarkcsillag, s a bolygók letértek pályájukról, aztán özönvíz borította el a Földet – miben különbözik az élet attól, ahogy a békák ugrálnak a kiszáradt pocsolyában?
A lét e forgataga arra való, hogy megforgassa az embert, elvegye a józan eszét, szigorú következményekkel tanítsa, kellemes szituációkkal kecsegtesse, fölemelje vagy a mélybe rántsa. A szamszára egyszerre kényszerítő törvényszerűség, amely sodorja a lelkeket egyik állomásról a másikra, és a fenntartóitól függő következmény, akárcsak a börtön, amelyet valójában a rabok tartanak fenn. Ha nem volna karma, nem volna szamszára sem. Ha nem volnának rab lelkek, okafogyottá válna a lét forgataga. A szent hagyomány sok millió állomást azonosít: az egysejtűtől a félistenig ezerféle alakot ölthet a lélek. De a bölcsről lehull minden lepel, szeme láttára szertefoszlik a háló, s a szamszára az örökös rabság helyett utat nyit neki az üdvösségre. Kezdd el a tökéletesedést, minden hosszú út az első lépéssel kezdődik!