A világ… Tegyünk kísérletet a definiálására! A görögök kozmoszról beszélnek, aminek jelentése dísz, rend, ennek alapján a világ a rendezett mindenség. A mai tudományos standard modell háromrétegű lepton- és quarkcsoportokból álló halmaznak nevezi a mindenséget. Mások a tágulás mindent átfogó dinamikájának tárgyát és alanyát látják benne a táguló univerzum alapján. Általánosságban a világegyetem mint univerzum a csillagközi tér, s mindaz, amit magába foglal; mint filozófiai kategória pedig minden, ami rendezett egészként létezik, valamint a káosz.

A világ Platón számára szférikus gömbrendszer, Bergson szerint olyan végső összesség, amelyet az élan vital hajt, és sohasem meríti ki az új lehetőségeket. Hérakleitosz szkeptikus: a legszebb univerzum sem más, mint véletlenszerűen fölhalmozott porkupac. Kant állítja, a világ az intellektust gyötrő metafizikai vágyakozásnak törvénytelen szüleménye, Paul Valéry pedig a nemlét tisztaságán esett foltnak látja. India bölcsei az eredeti lelki közeg tükröződéseként értelmezik az anyagi világot.

... van, … Miként igazolható a világ léte? Az embert kozmikus árvaság félelme tölti el, s nem tudja megállapítani, egyáltalán létezik-e valami vagy sem, önmagát is beleértve. Ezért próbál magyarázatokat találni a világ létére – tudományos, mitológiai, esztétikai és ki tudja, mennyiféle más téren. Pedig elég felnézni a csillagos égre, vagy észrevenni embertársainkat, és máris egy csodálatos mindenségben találjuk magunkat. Plótinosz, a filozófusok egyik gyöngye írja a világ létéről s eredetéről: „Gondolj csak el egy forrást, amelynek egyéb eredete nincsen, s amely önmagát adja valamenynyi folyónak, de azért nem merül ki ebben, hanem megmarad a maga állandóságában és nyugalmában.” E költői képpel szemben a tudósok észbontó magyarázatokkal szolgálnak: „… Bármilyen, pontosan nulla nettó energiával rendelkező rendszer megjelenhet a semmiből és örökké létezhet.” (E. P. Tyron) Steven Hawking pedig egyenesen odáig megy, hogy a fekete lyukak eseményhorizontjához közeli vákuum áramlatokból új anyag teremtődik.

A világmindenség létéről Niels Bohr azt mondja: „A nagy igazság olyan igazság, amelynek az ellenkezője is igaz.” Ezen bukik meg mind a hagyományos vallásos gondolkodás, mind a töprengő racionális ész. Pedig az upanisadok kijelentik: „Brahman nem létező és nem nemlétező, sem egyik, vagy másik, sem a kettő elegye.” Nos hát, nincs kvantum világ, csak absztrakt kvantumfizikai leírás van. Vagyis a mindenség a fizikában csak feltételezett állapot, a metafizikai megvilágosodásban viszont permanens tapasztalás, gyakorlati közeg.

… de mulandó. Ha felfedezzük a világ okát, és az okot örökkévalónak és valóságosnak tekintjük, s a valóságos ok csak valóságos következményt eredményezhet, akkor a következmény is valóságos, vagyis a világ valós. De akkor honnan a mulandóság? Hérakleitosz főnixmadárhoz hasonlítja a mindenséget, amely fejlődése befejeztével elég, de a tűzből új világ támad. Az anyagvilág bizonyos időközönként megnyilvánul, majd meg nem nyilvánulttá válik, de csak e fázisok változnak, maga az anyagvilág mint princípium maradandó. A megnyilvánulás – megsemmisülés körforgása állandóan tart, így az őstermészet örökkévalóságában mulandó, mulandóságában örökkévaló.

A kozmosz pulzáló állapotában is lenyomat, magán hordozza alkotójának keze nyomát és tükörképként ellenpontozza, így érthetővé, felfedezhetővé teszi a mindenség titkát. A természet nyitott könyv, az isteni titok dekódolásának lehetősége. Azonos is ősképével és különbözik is attól. A tapasztalati úton is megragadható relatív anyagi valóságot meghatározza a tér, az idő és az okság dimenziója, s ez az örök isteni teremtésnek olyan speciális mezeje, amely korlátozottként működik. Ezért csak azt kell eldönteni, hogy a világ rólad szól, vagy neked szól?