Mi a fontosabb a mantrában: az értelem vagy a hangrezgés? Egyáltalán beszélhetünk-e fontosabb aspektusról a szent szövegeket illetően? Minden vonatkozás egyaránt fontos, talán más-más szemszögből, és ezeknek a vonatkozásoknak a magasabb szintézise vezet el a teljesebb megértéshez, a mantrák titkainak megismeréséhez és a mantrák céljához, az emberi tudat felszabadításához.
Akár misztikus irodalmi alkotásról, akár mantrákról van szó, a hangrezgés az emberi tudat működésének különféle síkjain másmás hatást vált ki. A hang négy aspektusa összefügg a tudat négy állapotával.
Éber állapotban az értelem kifelé irányul, az érzékszervek észlelő tevékenysége zajlik, ami minden ember esetében közös működés, ezért ezt egyetemes tudatállapotnak nevezik. Ide kapcsolódik a kimondott hang, a hangképzés szerveivel kapcsolatos külsődleges hangalak, a beszédkészség, az artikuláció s a beszéd általában.
Álom során az értelem befelé irányul, csak a belső érzék, az elme működik, a többi érzékszerv pihen. Ennek a fázisnak sugárzó a neve. Ehhez a tudatsíkhoz a közbülső, vagy álomhang köthető. Ez már nem légrezgés, hanem gondolat, mentális működés, amely az értelemmel kapcsolatos.
Az álomtalan mélyalvó állapotban az alvó nem érez vágyat, nem lát álmot, viszont tudata misztikus kommunikációra is képes lehet, ezért e fázis neve megismerő. Ehhez a szinthez egy még finomabb hang-aspektus köthető, nevezetesen a fogalmi jelentés. A szó s az általa jelölt fogalom elválaszthatatlanok egymástól, ami potenciális állapotot teremt. A harmadik szinten a „tudó” lélek magasabb szintű kognitív képességeket nyerhet, megkaphatja az isteni látásmódot.
Végül a negyedik tudatállapot a transzcendens sík, mikor az értelem sem befelé, sem kifelé nem irányul, hanem lelki felismerése szerint az ember lelke észleli a Legfelsőbbet. Ez a szamádhi, a transz állapota. Ide kötődik a hang felsőbb állapota, a beszéd végső síkja, a tiszta transzcendens hangvibráció, Isten auditív megnyilvánulása. A transzcendens mantrák erről a síkról erednek, hatásuk mégis az összes síkon érvényesül. A mantrák zengésének különböző metódusait alkalmazzák, a néma elmélkedéstől a halk zsolozsmáig, a szent szövegek énekbeszédszerű előadásától a hangszerekkel kísért meditatív énekig, vagy a lendületes, énekes-táncos felvonulásokig.
A misztikus szöveg – legyen akár mantra, akár cizellált formájú irodalmi alkotás – többféle síkon hat. Az elsődleges benyomás a biológiai, fiziológiai hatás, a hallásközpont stimulálása. Átélhetőség szempontjából az itt érvényesülő hatások – dinamika, ritmus, zsongás, zenei kíséret vagy ének, stb. – bárki számára közvetlenül értelmezhetők. A második benyomás a mentális hatás, az érzelmek, a hangulat változása, amely értelmi felfogás nélkül is érzékelhető. Lehet ez egyfajta önpihentetés, vagy akár serkentés, ami visszahat a fiziológiás szintre, és például a vérnyomás, az agyhullámok vagy a szívritmus változásában mérhető. A harmadik fázis a kognitív észlelés, amikor az ember a szöveg jelentését is felfogja és értelmezi. Bizonyos esetekben a megértés hozzásegít az átéléshez, máskor éppen ellenkezőleg, a tudatos működés gátolja az érzelmi átélést. Végül a negyedik a lelki hatásmechanizmus, ami az ember érzéseire rezonálva a szöveg eszmeisége, misztikus értelme szerint alakul, s vagy a meditáció gyakorlatát erősíti az élményanyaggal, vagy az istenélmény abszolút síkon elképzelt tartalmát teszi kitapinthatóvá.
A mantra vagy bármely szent szöveg betű szerinti értelmén innen a fizikai hanghullám van, azon túl a metafizikai rezgés, amely a magasabb valóságot közvetíti. Ezért a hang jelentésén túl a hang szellemi tónusa, minősége a fontos. A megfelelő összehangolódással megnyílik az ember a magasabb valóság előtt, és a magasabb valóság megnyílik az ember előtt.