Ha már megleltük az erényes viselkedésből fakadó jóhírt, hát dicsérjük annak forrását! Az erény a legfőbb eszmény, ez az a mögöttes elv, ami mindent mozgat, éltet és elevenen tart. Az erény nem más, mint az ember hivatása, az összekötő kapocs a világmindenség rendje és az ember cselekedetei között. Az erény követésével a legegyszerűbb cselekedetben is megcsillan a mindenség rendje.
A szentencia egy nagyszerű hozzáállásra hív fel. Platón szerint a filozófia a rácsodálkozás tudománya, de mi nem állunk meg a bámulatnál. Az erény tiszteletre méltó eszmény és követendő zsinórmérték, s dicsőítésével tápláljuk is azt. Vagyis nem a becstelenségre kell rámutatni, nem a hibákat kell exponálni, hanem az erényt dicsérni. A pislákoló zsarátnokot kell táplálni, akkor a tűz lángra kap. S
az erények tüzében remélhetőleg kiég minden salak, végbemegy a tisztulás.
Arra a kérdésre, hogy vajon az emberek miért viselkednek helytelenül, Platón azt válaszolta, bizonyára azért, mert senki nem mondta el nekik, mi a helyes viselkedés. Ha megismernék a helyes normákat, követnék is azokat. Mondhatnánk, Platón álmodozó idealista volt, és a jelen korban az emberek legföljebb saját „erényeiket” hajlandók dicsérni. Mások erényeinek dicsérete nem kommunikációs stratégia, hanem lelki vonás.
Ha az erény egy nemes eszmény, akkor annak dicsőítése egy még nemesebb gyakorlat. A dicséret nagyrabecsülés, szolgálat, az eszmény szolgálata. Emellett a valóság sajátos megközelítési módja is, a vizsgálódáson, gondoskodáson, analízisen, bizonyításon túl.
A vallás misztérium nélkül…
Az isteni misztériumokon elmélkedve őrizd szíved alázatát, gondolataid tisztelettudását és lelked szentségét. Nehogy szégyenbe hozd a filozófiát a dolgok összezagyválásával, a logikát a megalapozatlansággal, a józan észt annak mellőzésével! Amit képtelen vagy bizonyítani, azzal érts egyet, amit képtelen vagy megérteni, azt hidd, s amit hinni sem tudsz, azt bámuld, szeresd és kövesd. Így tudatlanságodat szétoszlatja majd a hited, kételyeidet elnyeli tisztelettudásod, s hited bizonyság lesz, akár csak a szemed világa. Oltsd ki saját kicsiny mécsesedet, s meglátod majd az erényesség fényes napkorongját. (Jeremy Taylor angol püspök, 1613-1667)
Milyen fantasztikus gondolat egyetérteni azzal, amit nem tud bizonyítani az ember! Évszázadok óta teljes meggyőződéssel a kételkedésbe vetjük bizodalmunkat, amit a vizsgálódás egyetlen helyes módszereként dicsőítünk. A megértésen túl azonban ott a hit, mint a szellemi látás egy módja, s amit hinni sem mer az ember, azt bámulja, szeresse és kövesse! Forradalmi megközelítés. Szeretni a bizonyíthatatlant – micsoda távlatai a megismerésnek! Ez az igazi filozófia, a bölcsesség igaz szeretete. A majd fél évezrede megfogalmazott gondolat ma is meglepően új.
Az erény legjobb dicsérete annak gyakorlása. A magas eszményeket gyakorlásukkal dicsérhetjük a legékesszólóbb módon. Ha tetteinknek nincs közönsége, az erényeket akkor is gyakorolni kell, ha pedig van, akkor a felelősség miatt még inkább. Ezzel az erény is gyarapszik, én is gyarapszom.
Ellenben ha szidod az erényeket, az nekik nem árt, ha szidod az erényeseket, az nekik nem árt. Ha nem dicséred az erényeket és erényeseket, az neked nem használ. Ha dicséred, az használ neked, használ az erényeknek és használ annak, aki hallja.