Szív-lótusz

A lótusz a kelet virága. Kétféle lótusz ismeretes, az indiai (Nelumbo nucifera) és az egyiptomi (Nymphaea lotus). Mindkét kultúrában szent növény, Indiában a Gangesz, Egyiptomban a Nílus folyam szimbóluma. Az egyiptomi lótuszt Osiris és Isis tiszteletére szentelték, a termékenység és bőség jelképe volt.

A tulajdonképpeni lótusz az indiai növény, az eszményi tisztaság és a szellemi tökéletesség szimbóluma. A bimbós lótusz a világ teremtés előtti állapotát jelzi, a nyílott virág pedig a megnyilvánult világ jelképe. A hinduizmusban Visnu egyik attribútuma, amivel híveit áldja meg, s úgy tartják, a megvilágosodását követően Buddha első léptei nyomán lótuszvirágok sarjadtak a földből.

A lótuszvirág a jógában az egyik legtökéletesebb ászana jelzője (lótuszülés), és az egyes csakrákat is különböző színű és sziromszámú lótuszvirágokkal szimbolizálják. A mandalák belső terét is lótuszvirág szirmok övezetei alkotják, ekkor a figyelem összpontosítását segíti.

A lótusz a jó szándék, a béke, boldogság és prosperitás jele, s emlékeztet a nemkívánatos vonások meghaladására, mert ugyan az iszapban tenyészik, virágja mégis mindig a víz fölé emelkedik. Innen az egyik elnevezése: sárból-lett (pankadzsa). Különböző fajai teliholdkor vagy holdkeltekor nyitják szirmaikat, s a padma lótuszvirág a szerelemisten nyilainak egyike, de lehet harcászati formáció, ékszer, nagy szám, vagy anyajegy is. Emellett ez az ólomnak, a felsőtest egyik

csakrájának, sőt egy közösülési módnak is a neve. A lótuszvirág a költészetben is kedvelt fordulat. A hosszúkás, nyújtott szem jelzője is lótusz-szirom. A szív lótusza kifejezés a jóga misztikájában szinte állandó szófordulatnak tekinthető. A lélek a szív lótuszában lakik, melynek szirmai sajátos tulajdonságok otthonai.

A Nárada-parivradzsaka-upanisad felsorolása az emberi természet előnyös, lelki fejlődést előmozdító vonásait, de kétséges, sőt lelki szempontból előnytelen aspektusait is felöleli. Érdekes a fő égtájak szerinti szirmokhoz társított tulajdonságok szimbolikus értéke. Kelet az erény (dharma) iránya, észak pedig a higgadtság hona. Indiában az „észak felé indul” kifejezés a lelki tökéletesedés szinonimája: aki észak felé indul, az maga mögött hagyja a világot és Istennek szenteli magát. Nyugat a szórakozás hona – és érdekes módon a mai nyugati társadalom egyik legfőbb elfoglaltsága az iparszerű szórakozás. A déli égtáj – a környező mellékégtájakkal egyetemben – negatív jellegű, a lelki fejlődés szempontjából nem előnyös tulajdonságoknak ad otthont. S ami a legérdekesebb: a szív lótuszának közepén, a magházban egy sajátos emberi tulajdonság, az önreflexió lakik.

Így a kozmológiai szimbólum, a figyelem-összpontosítást és elmélkedést előmozdító segédeszköz és a hívő ember meditációban megtisztult szív-trónusa a lótusz-szimbólum három olyan aspektusa, amelyek az unio mystica tökéletes szintjén egymásra reflektálnak.