A víz talán a legváltozatosabb az elemek között. Mint fizikai elem színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, mint misztikus elem a létezés lehetségességét hordozza magában. Kozmikus vagy kozmológiai elemként a teremtésben játszik szerepet és jégmeteoritként hull a földre, szakrális elemként pedig ezernyi szent vonatkozása ismeretes.
Víz elem
Nyugodt s nyughatatlan, kérlek, ölelj körül,
mosd le bűneimet, fogadj be tisztaságodba,
S áldj meg az örökkévalóság látomásával!
Az anyagi természetben a víz igen gyakran előforduló, uralkodó elem. Annyira evidens, hogy jelentőségét leginkább a hiányában tudjuk értékelni. A földi élet a víztől függ, egy talányos mondás szerint a lélegzet folyékony, vagyis a teremtés ősvize nélkül nincs lélegzet, víz nélkül nincs élet. Talán ezért is tekinti szentnek
s tiszteli mindegyik őskultúra a vizet. A nagy aranycivilizációk folyó menti kultúrák voltak, bármely kontinenst tekintsük is.
A vízhez számos szimbolikus jelentés kapcsolódik. A víz állandó körforgása a természet rendjének, az örök visszatérésnek szimbóluma. Azon feltétlenül el kell gondolkodnunk, hogy ahány ember valaha is élt a Földön, mind ugyanazt a vizet itta, ugyanazt a levegőt szívta, s ez a jövendőben is így lesz. Évmilliókkal köt össze bennünket egy korty víz, egy mély lélegzet.
A tiszta forrás a makulátlanság, a tiszta, hiteles eredet metaforája, aminek a megtalálásához szembe kell fordulni az árral.
A víz a kitartás mintaképe is. A rómaiak is felismerték, hogy a kitartóan csepegő víz kivájja a követ. A víz kitölti a rendelkezésre álló teret, készségesen elegyedik szinte minden más dologgal – e tulajdonságaival az alkalmazkodás, és az elfogadás szimbóluma.
Mint misztikus elem összeköttetést teremt a köznapi létsík és a valóság égi dimenziója között. Az őselemek közül egyedül a víz képes háromféle halmazállapotot fölvenni: elsődlegesen folyékony állagú, de hevítve légneművé válik, fagyasztva pedig szilárd lesz. Így a létezés különböző régióit köti össze és hatja át jelenlétével. Átalakulása hasonlatos a föld elem élő-holt metamorfózisához.
A víz is jelen van az élet, mi több a világ keletkezésénél, de az ember halálánál is. Tisztító hatása a megszületésnél a csecsemő fürdetésekor, illetve eltávozáskor a halottfürdetésnél egyaránt fontos. A magzatvíz tápláló közege nélkül nincs embrionális lét, és a kozmikus ősvizet is Magzatvíz-óceánnak nevezik Indiában. Az ősóceánból hajt ki a világlótusz, így a létezés lehetősége, a keletkezés és majdan a megsemmisülés is a vízzel kapcsolatos. A Biblia szerint az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. A víz éppen homogén, meg nem formált jellegénél fogva írja le legjobban az ősállapotokat. Misztikus megfogalmazásban a vizet az anyag elsődleges formájának, folyékony fénynek tekintik! Mint az élet vize, a termékenység és az élet forrása vagy a fölfrissülés záloga feminin jellegű, így a Magna Mater imádathoz is kötődik.
A misztikus kereszténység szerint a tavasz életvize a Paradicsomban az élet fájának tövétől ered, ezzel szemben Krisztus keresztjét a tudás fájából ácsolták, aminek gyökere a poklok fenekéig nyúlik, csúcsa pedig Isten trónusáig ér.
A világ teremtése, az élet keletkezése és áramlása mind a víz-elemmel kapcsolatos: old, lemos, megtisztít, segít a feledésben és az újjáalkotásban, máskor a tudatlanság, illetve a tudat óceán-jellegének megtestesítője is. A vérkeringés folyamatos lüktetésében is jelen van, ezzel szemben a halál kiszáradás.