– A jelen világ mulandó, de a túlvilág maradandó, jól gondolom? – kérdezte a növendék és a mestere bólintott.
– A Hold a mennyek egyik kapuja. A legenda szerint a földi létet elhagyva a lelkek a Holdba jutnak, érkezésük folytán hízik a Hold, s amikor onnan továbbjutnak, vagy visszatérnek, újra fogyni kezd. Ugyan az égi világ kapuja hízik és fogy, mégis maradandónak tűnik, nem mulandó, mint a földi lét minden összetevője.
– Minden a világon elmúlik? Ez volna az egyetlen biztos pont a mindenségben?
– A tapasztalat azt mutatja, a világ a lebomlás felé tart, ezzel szemben az emberben él a vágy egy örök világ, a múlhatatlan szféra iránt. Azokról hadd ne beszéljek most, akik a megsemmisülés végtelenségében hisznek, bár az is egyfajta örök távlat.
– Akkor a túlvilág megsemmisülésként is lehet örökkévaló?
– Az időt tekintve az ígéret és a fenyegetés is öröknek tűnik, legalábbis a roppant tünékeny földi léthez képest. A mindenség felöleli egyfelől a földi szférát, s az összes vele járó jelenséget,
míg a túlvilág kettős osztatú, egy föld fölötti égi szférából, és egy földalatti alvilágból áll.
– Nevezhetem ezeket mennyországnak és pokolnak?
– A túlvilági életről megfogalmazott felfogás ősi archetípusokban gyökerezik. A háromrétű mindenség képe általános a nagy aranycivilizációkban. Egyiptomban Nut istennő az égi világ nagyasszonya, a levegő középső világának Su, a fény az ura, az alsó világot pedig Geb uralja. A görögöknél az északi égbolt a menny, az istenek lakhelye Zeusszal az élen, a Rák- és Baktérítő közötti sáv alkotja a planéták pályáit Poszeidon uralma alatt, a déli égbolt pedig Hadész alvilági birodalma, a szenvedések helye. A keresztény terminológia szerint a menny, a föld és a pokol rendre az Isten s az üdvözültek, az ember, illetve a Sátán és a kárhozottak helye. Kínában az ég a legfőbb princípium, a föld az öt égtáj közbülső világa, az alvilág pedig az északnyugat köztes égtáján fekszik.
– De hol keressem az én örök szférámat? Milyen az a világ, ahová te vezetsz?
– A túlvilági, pontosabban a felsőbb világbéli életet egyesek a bőség világaként fogták fel, ahol minden földi jóban dúskálnak a lelkek, míg más világmagyarázatok a földinek szöges ellentétét képező érzékfeletti állapotot láttak benne. De igazad van, a saját üdvösségedet neked kell megtalálnod. És ez roppant feladat az ember számára.
– Hol keressem?
– Én nem egy rettentő pokolra és nem egy könnyen elérhető, földi jókkal kecsegtető mennyei világra szeretnélek tanítani. Meggyőződésem, hogy az öröklét az egyetlen valóság, aminek jobbára csak a töredezett cserepeit látjuk. A pokoli kínok és mennyei gyönyörök képét olyan „szemtanúk” hangoztatták, akik másként nem is tudták értelmezni sejtéseiket. A középkori irodalomban népszerű látomások ilyenek. A te feladatod az, hogy felvilágosultan, alapos megértéssel és erős hittel törekedj arra a harmóniára, ami nem a mulandóság pecsétjét hordja magán. És ez az örökszféra lehet nincs is olyan messzi, mint gondolnád…
– A mennyek országa…
– Igen, a mennyek országa egyszerre egy lokáció, az Isten közelsége, valamint egy tudatszint, egy magas szellemi állapot, és a kettő nem zárja ki egymást. A váltakozó megnyilvánulás-visszarendeződés élet-halál ritmusa nem érinti a metafizikai, isteni régiót, ahol az örök és múlhatatlan, gyönyörteli jelen uralkodik. A bűntelenek, a megtisztult igazak természetfölötti végcéljukat elérve a legtökéletesebb boldogságot élvezik, ami Isten szemlélésében és az istenszeretetben áll. Múlhatatlan ez az állapot, de áldásait ne csak a túlvilágon várd, már itt is ennek szellemében élj. Az ember olyan tökéletességre jut, amit itt gyakorol. Törekedj…