Az óegyiptomi szimbólumvilág egyik, viszonylag kevésbé ismert eleme a dzsedoszlop, amit a gerincoszlophoz hasonlítanak. A négy egymás fölé tornyosuló, vízszintes rétegben végződő pillér érdekes módon álló és fekvő helyzetben is szerepel: a Királyok völgyében a temetési kamrák oszlopain fölfestve függőleges helyzetben, míg egyik-másik szarkofág alján fekvő helyzetben látható. Funkciója is kettős eszerint, horizontális helyzetben a halott testnek mintegy
külső vázát, támasztékát adja a szarkofágok alján, ami segít az enyésző anyagi formából a múlhatatlan spirituális formába átminősülni. A szarkofágban heverő múmia belső gerincoszlopa és a dzsed-oszlop külső vázrendszere rezonanciában van, védi a múmiát és segíti a lélek emelkedését.
A függőleges ábrázolás az életet, illetve a föltámadást jelzi – a dzsed-oszlop Hérodotosz szerint Ozirisz hátgerince, benne a föltámadás gerincvelejével. Ozirisz föltámadása az élet végső győzelme a mulandóság fölött. A Halottak Könyve így ír:
Emelkedj fel, ó Osiris!
Gerinced most a tiéd,
Ó mozdulatlan szívű isten!
Nyakadba erő és szilárdság költözött,
Lépj fel trónusodra, ó Osiris!
Íme, öntök az áldott vízből,
Hogy megszenteljem lábaidat.
Elhoztam néked az arany Dzsedet...
Örvendj hát, Osiris, e mágikus jel láttán! (Bánfalvi András fordítása)
Az isten föltámadását ünnepelték egy eredetileg fekvő dzsed-oszlop felállításával az Ozirisznak szentelt ünnepségeken vagy a fáraók különböző ünnepségein, hiszen a halott a dzsed-oszlop segítségével juthat fel az égbe. Ha tetszik ez már lajtorja, a spirituális emelkedés eszköze, ami rokon az életfával, a világtengellyel és akár az égig érő paszullyal.
Talizmánként temetéskor a múmia nyakába akasztják, aki így szentséges szellemmé válik, ha pedig eleven ember viseli, akkor állandóságot és biztonságot hoz. A dzsed-oszlop az ember helyzetének megszilárdulására, a kezdeti bizonytalanság megszűnésére utal.
A dzsed hieroglifa is tartósságot, állandóságot, állhatatosságot jelent. Tágabb értelmezése szerint négyes oszlopfője a megnyilvánult világ egyensúlyát jelzi, ennek visszaállítása az égi, örök siker záloga. A dzsed-oszlop felállítása az elveszett egyensúly helyreállítása, ami örök emberi feladatnak tűnik.
A dzsed-oszlopot olykor az örökélet ankh-keresztjével ötvözve, vagy megszemélyesített formában, karokkal ábrázolják. Ekkor a királyi hatalom két jelképe, a kampósbotszerű jogar és a cséphadaró van a kezében, amely a kegyelem vagy szeretet és a szigor vagy fenyítés egymást feltételező, kiegészítő jelenlétét szimbolizálja. A kampósbot a királyra, a fáraóra, illetve Ozirisz istenre mint pásztorra utal – az elkóborolt jószágok szeretetteljes összetartása mindegyiküknek feladata. Az összetartás a feljebbvalók védelmező, oltalmazó feladata. A cséphadaró ambivalens jelkép – a fenyítés, büntetés és megtorlás eszköze, de a mag kinyerésének is szükséges kelléke. Ebben az értelemben a megrostálásnak, a jó és rossz tulajdonságok elkülönítésének eszköze.