A lelki fejlődés sokakat vonzó eszményei szigorú követelményrendszert támasztanak a jelöltekkel és gyakorlókkal szemben. Vajon mennyire kvalifikált a mai ember az ősi hagyományok normái szerint? Két forrást vizsgálunk, a jógahagyományt, és a védánta-bölcseletet, mindkettő évezredes szellemi iskola.

A jóga hagyomány szerint (Jóga-szútrák II.29-45.)

A jóga nyolc eleme: a korlátozás, gyakorlás, ülőtartás, légzésszabályozás, elvonatkoztatás, koncentrálás, meditálás és spirituális elmélyülés; ezek közül a korlátozás elemei az alábbiak: erőszakmentesség, igazságosság, a tulajdon tisztelete, önmegtartóztatás és ajándékok el nem fogadása. Ezek egyetemes érvényű szabályok, függetlenek a hely, idő és körülmények befolyásától, ezért nagy fogadalomként ismeretesek.

A gyakorlandó erények a tisztaság, elégedettség, vezeklés, tanulmányok és az Isten iránti önátadás. A gonosz ideák kivédése végett az elmét jámbor gondolatokhoz kell szoktatni.

Kapzsiság, düh és tudatlanság téteti, okozza és engedi meg a rossz tetteket, például az erőszakot s egyebeket. Ezek gyönge, közepes és erős hatásúak lehetnek, s a szenvedés és tudatlanság gyümölcseivel terhesek. Ezért ezekkel ellentétes gondolatokat ajánlatos ápolni. A megszilárdult erőszakmentesség szomszédja az ellenségeskedés föladása; a megszilárdult igazságosságé a tettek és gyümölcseik uralása; a tolvajlástól való szigorú tartózkodásé a kiváló dolgok jelenléte; az önmegtartóztatásé a rettenthetetlenség; míg az (ajándékok) eltökélt el nem fogadásából a születés okának s céljának helyes felfogása ered. A tisztaságból fakad a test késztetéseivel szembeni közömbösség, a rossz társaság elkerülése, és következik még a lényeg tiszta ragyogása, a gondolatok fennköltsége, az egyhegyű figyelem, az önfegyelem és az önismeretre való alkalmasság; az elégedettségből származik a legfőbb boldogság elérése; a vezeklésből fakad a tisztátalanságok megszüntetése, ebből pedig a test és az érzékek tökéletessége; a tanulmányokból fakad az imádott Istenséggel való találkozás; a Mindenhatón állhatatosan meditálva pedig megadatik a spirituális elmélyülés teljes sikere.

A védánta-bölcselet szerint

A tökéletes üdvösségre érett embernek az alábbi vonásokkal kell rendelkeznie: 1) legyen járatos a szentírásokban és a lelki tudományokban; 2) cselekedeteiben legyen tiszta, mégpedig úgy, hogy jelenlegi vagy előző életei valamelyikében csak a kötelező előírásokat gyakorolta, esetenként a nem kötelezően előírt, de ajánlott tetteket elvégezte, elkerülte az önző vágyak beteljesítését és nem végzett tiltott cselekedeteket, aminek köszönhetően elméje minden jó és rossz következménytől megtisztult; 3) rendelkezzék a négy erénnyel – azaz a megkülönböztetés képességével, a függetlenséggel, a buzgalommal, a tudás művelésével valamint az üdv olthatatlan vágyával – amik révén figyelmét az isteni tanulmányoknak szentelheti, azaz a megkülönböztetés révén legyen képes különbséget tenni a mulandó és a maradandó között, a függetlenség révén legyen mentes az evilági vagy túlvilági gyönyörök vágyától, buzgón vágyakozzék a szent tudásra, s a szent tudományok művelése mellett érzékeit is fegyelmezze: azaz figyelme sose kalandozzék el, békésen tűrje el a megpróbáltatásokat, értelmét csak a helyes tudás megszerzésére használja és mélységesen higgyen tanítójában és az írásokban; mindeme erényeket megkoronázza a üdv tökéletessége iránti olthatatlan buzgalom; 4) végül gyakorlati erényekkel is bírnia kell, nevesül: tanulmányozza az írásokat, meggyőződését vitával erősítse, és jógameditációval jusson el az egyenlő látásmódra, amikor nem a különbségeket, hanem az egy és örök lelki azonosságot látja mindenben és mindenkiben.

A gyakorlati élet során még ezernyi követelménynek kell eleget tenni, de végül csak két szabály létezik: mindig emlékezzünk végső célunkra és soha ne feledkezzünk meg arról!